Úgy gondolom az első és legfontosabb dolog a gyógyulás felé a pozitív hozzáállás. Ez az étrend nem csodaszer, még maga Seignalet sem állított soha ilyet. Nyílván rengeteget segít az egészséges (értem ez alatt a lehető legtermészetesebb alapanyagok használatát és olyan módon történő elkészítését, mely az élelmiszerek összetételét nem vagy csak kis mértékben alakítja át, hogy könnyebben és több fontos vitamin és ásványi anyag szívódhasson fel) étrend. Ugyanakkor a lelki egyensúly is sokat számít. A szkelrózis multiplexben szenvedő betegek nagy ellensége a stressz. Persze nehéz ezt a tényezőt kiiktatni, főleg, hogy maga a betegség ténye és a folymatos kontrollvizsgálatok (már aki jár rá) is elég stresszesek.
Szerintem az első fontos dolog: el kell határozni, hogy meggyógyulunk. Ez így elég abszurdul hangzik, mivel az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegséggel van dolgunk. Ennek ellenére úgy vélem ez a hozzáállás elengedhetetlen a jobbulás felé vezető úton. A diéta is csak úgy működhet, ha nem nyűgként éljük meg. Ha folyamatosan alakítjuk át étrendünket, elkerülhető annak föladása. Sok beteg már csak a tejtermékek (és akár először csak a tehéntej és származékai) elhagyásával is meglepő sikereket ér el. Seignalet nem híve ennek. Szerinte 100%ban kell követni az étrendet. Én is a móndó vagyok, hogy a 100%ra kell törekedni, de nem gondolom, hogy ezt az egyik napról a másikra kéne megtenni.
Végül, de nem utolsó sorban a környezet is sokat segíthet. A család szereteténél és megértésénél nincs fontosabb dolog. Ki vitt már véghez nagy tetteket, minden lelki támasz nélkül? Nem ismerek ilyet.
Az is fontos, hogy ne gondoljunk a betegségre. Most felmerülhet a kérdés, hogy hogyan ne gondoljon rá az ember főleg ha ezt az "antiszociális" (mert ugye elég nehéz étteremben enni vagy utazáskor akármit vásárolni) étrendet követi? Lehet. Páromnak már nem okoz gondot és nekem sem. Az egész családra így főzök és nemcsak azért, mert nem szeretnék kétfélét főzni minden alkalommal, hanem azért is, mert a közös étkezés, a közös étel a család egyik összetartó ereje. Persze ez nem azt jelenti, hogy én is teljes mértékben követném a Seignalet diétát. Eszem tejtermékeket, de attól még az alap lehet közös. Ma délben például spenótos paradicsomos risotto volt csak én tettem rá a tányéromban egy kis parmezán sajtot is a kisfiam pedig az első tányérra tett a sajt mellé tejfölt a risottora, a második tányérnál már csak parmezánt tett rá plusszban. Mert igen kérem, a mostanában "rosszevő" gyerekem ma készer is szedett. Hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése