Diópesto

Még Genovában fedeztem fel a pesto alle noci nevű fantasztikus tésztakisérőt és bevallom eleinte sokkal jobban ízlett, mint a pesto genovese.

Régóta szerettem volna készíteni és Gitta medvehagymás pestóján felbuzdulva bele is ástam magam az olasz gasztroblogok erdejébe. Végül persze egy receptet sem használtam fel és mint minden krémnél, mártásnál vagy szósznál csak úgy jött magától. Beálltam a konyhapultom elé és "allez". Azért igyekeztem méricskélni, hogy közzétehető recept is váljék belőle. Íme:

Hozzávalók:

• 80 gr dióbél
• 2 ek lenmag
  
• 2-3 ek lenmagolaj (első hidegsajtolásból)
• 4-5 ek olivaolaj (első hidegsajtolásból)
• 1 lapos mk só (finomítatlan)
• 1 csokor (10-12 levél) medvehagyma
• 80-100 ml paradicsomszósz (nem sűrített)

Elkészítés:

Összedaráljuk a diót és a lenmagot. Én már ezt is mixerben csináltam, nincs is darálóm. Amikor finom szemcsés már, elkezdjük hozzáadni a lenoljat kis adagokban folyamatos mixelés mellett. Majd hozzáadjuk a megmosott (de nem megszárított) medvehagymát valamint a sót és jól összemikszeljük majd folytatjuk az olivaolaj lassú hozzáadásával. (Itt ha még nem elég egyöntetű, mehet bele több olaj.) Végül szintén kis adagokban hozzámixeljük a paradicsomszószt is.

Sűrű, krémszerű lesz az állaga, de ilyennek kell lennie. Tésztához, vagy rizshez adva "föloldódik", mint minden pesto. Persze mehet bele több paradicsomszósz, de így tényleg nagyon finom intenzív dió íze volt és pontosan olyan volt, mint Genovában anno, amit ott ettem.
Három tányér tésztát ettem meg így és a gyerek is imádta, páromról már nem is beszélve (aki rizshez ette). Bár azt hiszem nálam boldogabb senki nem volt.

Nálunk nem maradt belőle egy lehelletnyi sem, de szerintem eláll a hűtőben egy pár napig. Persze gondolom ilyenkor úgy viselkedhet, mint más pestók és felhasználás előtt hozzá kell majd keverni egy kevés olivaolajat.

Bármihez is tálaljuk, ne készítsük azt sósan, mert a pesto már alapból elég sós.