Végre rászántam magam, hogy ezt a receptet is közzé adjam. Első próbálkozásom volt ilyen jellegű tészta készítésére és nem is lett rossz. Persze annakelőtte sohasem készítettem zserbót, így aztán nehezen vettem rá magam erre desszertre, de megérte. Páromnak nagyon ízlett. Azért azt hozzáteszem, hogy francia és soha nem evett még eddig zserbót. Ebből kifolyólag nagy csalódást nem okozhattam volna amúgy se.
Hozzávalók:
a tésztához:
- 20 dkg rizsliszt
- 10 dkg gesztenyeliszt
- 10 dkg szójaliszt
- 20o ml olivaolaj (első hidegsajtólásból)
- 100 ml rizstejszín
- 2 ek nádporcukor
- 1 tk sütőpor
- 1 tojás
- 1 csipet só
- 200 gr darált dió
- 2-3 ek nádcukor
- 200 gr lekvár
- 160 gr étcsokoládé
- víz
Elkészítés:
Keverjük jól össze a liszetket, a sütőport, a cukrot és a sót abban a tálban, amelyikben a tésztát szeretnénk majd összedolgozni. Egy kissebb tálba öntsük bele az olajat és keverjük hozzá habverővel a tojást. (Olvasztott margarin állaga lesz.) Dolgozzuk el a kapott masszát a lisztel, majd dolgozzuk bele a rizstejszínt is.
Vegyük három részre a tésztát és nyújtsuk őket egyenként 6-8 mm vastagságú téglalapokra. Ez elég soknak tűnhet, de nehezen kezelhető ez a tészta. Én rendesen puzzleoztam vele.
Béleljünk ki egy tepsit zsírpapírral és tegyük bele az első lapot. Kenjük meg lekvárral és szórjuk meg a cukrozott daráltdióval, majd tegyük rá a következö lapot,... Ha felépítettük a zserbót, tegyük előmelegített sütőbe 110 fokra (légkeveréssel) kb. 1-1,5 órára. Mielőtt betennénk a sütőbe, tanácsos fogpiszkálóval átszurkálni a süteményt, mert könnyeben sül meg.
Ha kész, vegyük ki a sütőből és ha már lehűlt, vonjuk be csokimázzal.
Bevallom őszintén, nekem előszőr rengetegnek tűnt ez az olajmennyiség. A friss zserbónál szerintem érződött is az íze. Párom szerint nem. Mindenestre bemenkítettem pár szeletet a hűtőbe és néhány nap múlva ismét megkostóltam. Akkor már nem lehetett érezni az olaj utóízét a tésztán.
Ami pedig a lekvárt illeti, csak házilag készített lekvárt lehet használni, amiben nincs más csak nádcukor és a gyümölcs. Én most letchi lekvárt használtam, mert feszt nem bírtam kinyitni se az eper, se a cseresznyelekvárunkat és a férjem nem volt itthon. Szóval elég drága zserbó lett.
Vegyük három részre a tésztát és nyújtsuk őket egyenként 6-8 mm vastagságú téglalapokra. Ez elég soknak tűnhet, de nehezen kezelhető ez a tészta. Én rendesen puzzleoztam vele.
Béleljünk ki egy tepsit zsírpapírral és tegyük bele az első lapot. Kenjük meg lekvárral és szórjuk meg a cukrozott daráltdióval, majd tegyük rá a következö lapot,... Ha felépítettük a zserbót, tegyük előmelegített sütőbe 110 fokra (légkeveréssel) kb. 1-1,5 órára. Mielőtt betennénk a sütőbe, tanácsos fogpiszkálóval átszurkálni a süteményt, mert könnyeben sül meg.
Ha kész, vegyük ki a sütőből és ha már lehűlt, vonjuk be csokimázzal.
Bevallom őszintén, nekem előszőr rengetegnek tűnt ez az olajmennyiség. A friss zserbónál szerintem érződött is az íze. Párom szerint nem. Mindenestre bemenkítettem pár szeletet a hűtőbe és néhány nap múlva ismét megkostóltam. Akkor már nem lehetett érezni az olaj utóízét a tésztán.
Ami pedig a lekvárt illeti, csak házilag készített lekvárt lehet használni, amiben nincs más csak nádcukor és a gyümölcs. Én most letchi lekvárt használtam, mert feszt nem bírtam kinyitni se az eper, se a cseresznyelekvárunkat és a férjem nem volt itthon. Szóval elég drága zserbó lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése