2009. november 30., hétfő

Paradicsomleves

Úgy jó egy hónapja kértem páromat szedje már le azt a rengeteg zöldparadicsomot, nehogy megfagyjon nekem (akkor épp volt egy hét hideg idő). Majd csinálok én belőle zöldparadicsom lekvárt. Úgyis régóta tervezem. Hát igen. Eltelt egy hét, kettő, három és a több mint 3 kiló paradicsom kezdett megérni a konyhában. Végül csak megcsináltam azt a lekvárt és jelentem alássan isteni lett, de csak 80dkg-ból, mert a többi nemigazán volt zöldnek mondható. A rosszakat kidobáltam, a többit újságpapírba csomagoltam...

De mi lenne ha csinálnék valami olyat, amit nem szoktam. Bevallom őszintén a paradicsomleves gondolatára a gyomrom is összerándult. Gyerekkoromban ki nem állhattam. Azóta néha megkóstolom, ha nagypapám csinál, de nem. Még mindig nem.

Viszont egyik nap Emil avval jött haza oviból, hogy paradicsomleves volt és az milyen finom. Jaj, jaj, jaj. A gyerekért mindent. Neki veselkedtem hát:

Hozzávalók:
  • 8 paradicsom
  • 0,5 l paradicsompüré (nem sűrített, sótlan)
  • kb. 5-6 dl víz
  • 1 tk só (finomítatlan)
  • 3 ek nádcukor
  • fél fej vöröshagyma
  • oregáno
Elkészítés:

A paradicsomot felkockázzuk (hibás részeket kivágjuk) és a hagymát fölaprítjuk. A sóval alacsony hőfokon föltesszük főni. Ha levet ereszt hozzáadjuk az oregánót (kb. 1 ek) és úgy 1 deci paradicsompürét. Összerottyantjuk, levesszük a tűzhelyről és összemixeljük. Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük és visszatesszük főni. Ha a cukor elolvadt, hozzáadjuk a maradék paradicsompürét (nálam despar passata di pomodoro rustica) és vízzel tetszőleges állagúra higítjuk. Pár percig még melegítjük és kész is.

A délicieux jelzőt kapta párom részéről és nekem is ízlett, ráadásul nagyon. A kisebbik csemetém csak, úgy habzsolta. Na kinek nem jött be? Lehet találgatni.

A kép, nem sikerült, ahogy mostanában egyik sem. Sajnos halódik a gépem és marhára nincs kedvem töketlenkedni vele. :(

2009. november 23., hétfő

Tiramisu

Még régebben olvastam egy jó kis receptet Siccikénél, de valahogy feledésbe merült. Ám minap véletlenül megint belefutottam egy receptbe. Kérdeztem páromat, mit szólna ha megpróbálkoznék vele. A heves igenlésre bele is fogtam.

Gályázott, tálalt, győzött. Csillagos ötöst kaptam. :)

Hozzávalók:

a krémhez:
  • fél liter szója-rizs tej
  • 1 tk vanilia esszencia
  • 1 ek hajdinaliszt
  • 3 ek rizsliszt
  • 2 ek burgonyakeményítő
  • 3 dkg nádcukor
  • 2 ek méz
  • 2 tojásfehérje
  • 100 ml rizstejszín
a tésztához:
  • 4 tojássárgája
  • 2 tojásfehérje
  • 6 dkg nádcukor
  • 8 dkg rizsliszt
  • 4 kg hajdinaliszt
  • 1 tk citromlé
  • 1 tk olivaolaj (első, hideg sajtolásból)
kell még:
  • kávé
  • (mandulaaroma)
  • kakaópor
Elkészítés:

Én a krémmel kezdtem. Gondoltam míg az kihül, bőven lesz időm háromszor is megsütni a piskótát. Igazam lett.
Keverjük össze a liszteket és a burgonyakeményítőt. Tegyük a cukrot és a vaniliaesszenciát a tejbe és kezdjük el melegíteni. Ha már langyos, kezdjük el belekeverni apránként a lisztes keveréket kézi habverővel. (Én nem így csináltam, hanem a liszthez , keményítőhöz és cukorhoz apránként adtam a vaniliás tejet és közben melegítettem, de így a burgonyakeményítő jobban csomósodik.) Addig kevergetjük (sokáig tart ám ,én azt hittem elunom az életem) míg krémes állagú nem lesz. Levesszük és hagyjuk hűlni. Mikor langyos belekeverjük a mézet és a rizstejszínt. Megvárjuk, míg kihül. A fehérjékből kemény habot verünk és spatulával finoman beledolgozzuk.

A tészta nagyon egyszerű. A fehérjékből kemény habot verünk. A sárgáját a citromlével és a cukorral habosra verjük, majd beledolgozzuk a rizslisztet. Apránként beledolgozzuk a fehérjehabot (spatulával) úgy, hogy mindig meghintjük hajdinaliszttel. Ha mindet hozzáadtuk, beledolgozzuk finoman spatulával az olivaolajat is. Azt a formát, amelyikbe majd a tiramisut tesszük kiolajozzuk (vékonyan) és beszórjuk rizsliszttel. Szétterítjük benne a tésztát és 110 fokon légkeveréssel megsütjük. Ha kész, megvárjuk míg kihül, kiszedjük a formából és 1 cm vastag csíkokra vágjuk.

Kávét főzünk (kb. 2 dl) és tehetünk bele egy kevés mandulaaromát, de nem fontos. Nekem abban a szerencsében van részem, hogy van jó kis erdedeti réunioni vaniliás kávém, avval készítettem. És ha már itt tartunk a vanilia esszenciám is onnan van, a hajdina liszt meg Bretagneból.

A tál aljára egy réteg habot terítünk. Egy piskótaszeletet elfektetünk és meglocsoljuk hideg kávéval (de ne ázzon el a tészta), a krémre tesszük, majd mégegyszer. Így szorosan rárétegezzük egymás mellé a piskótát a krémre. A piskótarétegre mégegy réteg krém jön, arra megint piskóta és végezetül krém. Jó néhány órára hűtőbe tesszük. (Nálam többmint fél napot pihet.) Tálalás előtt megszórjuk kakaóporral. Én kicsit sokat tettem rá, mert már nagyon toporgott a család és nem figyeltem oda.
Nekem a krém tejeskávé színű lett. Ha azt akarjuk, hogy jobban hasonlítson küllemre az eredeti tiramisuhoz, használjuk csak rizstejet és a vaniliaesszencia helyett tegyük bele egy vaniliarúd kikapart belsejét. Valamint használhatunk vaniliás szójatejet is. Ez utóbbinak enyhén sárgás színe van. A hajdinaliszt is ad némi színt a krémnek, helyette lehet rizslisztet használni.

2009. november 21., szombat

Csúsztatott palacsinta

Olajon sütni éppen nem tilos, de ellenjavalt ebben a diétában. Így eddig nem is tettem fel ilyen receptet. Persze itt is első hideg sajtolából származó olivaolajat (mert erre van legkevésbé hatással a hő) használok. És a palacsintasütő kikenését sem viszem túlzásba. Minden második vagy harmadik palacsintánál egy kicsit beolajozok egy papirtörlőt és avval kenem ki.

Hozzávalók:
  • 2,5 dl rizstej
  • 10 dkg hajdinaliszt
  • 5 tojás
  • (finomítatlan)
  • 4 ek nádcukor
  • tölteléknek: nádcukor+kakaópor
  • öntetnek: kókusztej
Elkészítés:

A lisztet a hideg tejjel simára keverjük, és állandó keverés mellet, lassú tűzön langyosra melegítjük. A lisztpéphez hozzáadjuk a cukrot és a sót, majd a tojások sárgáját egyenként belekeverjük. A tojásfehérjéből (lehet hozzá egy pici cukrot adni, hogy keményebb legyen) habot verünk és apránként spatulával beledolgozzuk az előbbi masszába.
Palacsintasütőben kisütjük, de csak az egyik oldalát. Hőálló tálra csúsztatjuk, megcukrozzuk és megszórjuk kakaóporral, majd rátesszük a következő palacsintát, ... Az utólsó palacsintának lehet a megsült része fölül, bár én nem így szoktam. A tetejét még megszórom nádcukorral.
Kb. 20-30 percre tegyük előmelegített sütőbe 100-110 fokra légkeveréssel. Kókusztejjel tálaljuk.

Ehhet a verzióhoz tényleg nagyon illet a kókusztej. De csináltam már gesztenyelisztből és a lapok közé akkor tettem darált diót is. Ahhoz a vaniliasodó sokkal jobban illett.

2009. november 18., szerda

Segítség!!!

Amint látjátok megváltoztattam a blogom hátterét. Nem vagyok vele teljesen megelégedve, de már nagyon untam az előzőt.
Na nem is ez a lényeg, hanem hogy a bejegyzéseim szövegszíne fekete. Én ezt nem éppen csípem, de hiába próbálkozom megváltoztatni, nemes egyszerűséggel fekete marad. Jó persze avval szórakozhatnék, hogy minden egyes alkalommal amikor megírom a bejegyzést, ott kiválasztom a színét, de nem szeretnék evvel szerencsétlenkedni.

Ha van ötleted, hogy mit tehetnék, légyszi oszd meg velem.

Előre is köszönöm.


2009. november 12., csütörtök

Baptisteról...

...egy kis kórtörténet


A betegség először 2000 decemberében jelentkezett, egyik szemére megvakult. Akkor asszem éppen Párizsban élt és egy szemészeti klinikára vitték. Ott persze nem találtak semmit. Elvileg minden rendben volt a szemével így aztán kortikoidot kapott. Vissza is nyerte a látását. Akkor már megemlítették, hogy lehet ez SM.

A következő shub 2001 szeptemberében volt, az egyik karja kvázi érzéketlenné vált és nem bírta a mozgását sem koordinálni. Még mindig nem lehetett kimutatni az SMet, de ismét megemlítették neki és a kortikoid újfent hatásosnak bizonyult.

Ekkor már utána nézett a betegségnek és mivel már akkor sem volt feltétlen híve a hivatalosan vett orvostudománynak jó fülekre talált nála egy kis vidéki orvos ajánlása, miszerint jól tenné ha elolvasná Dr. Jean Seignalet könyvét és legalább a tehéntejet és -termékeket mellőzné az étrendjéből.

Ezt mondjuk úgy meg is tette. Azért voltak kivételek, ritkásan fogyasztott vajat például süteményeket avval készített, no és persze néha egy kis compte. Ez utóbbinak én sem tudnék ellenálni asszem, főleg ha nem is biztos, hogy beteg vagyok.

Így aztán shubjai nem is voltak, de kb. 4-6 havonta jelentkeztek apróbb problémák, mint bizsergés a végtagokban, vagy emlékszem egyszer nem tudta a jobb kezét használni (lévén egyetemen tanít elég érdekes lehetett, ahogy macskakapart a táblára), másszor meg beszűkült a látása. Ezeket a kisebb tüneteket mindig sikerült kikúrálni a 3 különböző dózisban adagolt "dilu vac genhevac" b neveztű homeobogyókkal és a superoxilase névre hallgató antioxidás hatású étrendkiegészítővel.
Aztán 2007 nyarán ellátogatott hozzán bátyja, akit akkor már több mint 5 éve, hogy nem látott. Hervé sosem járt Magyarországon és szeretett volna megismerkedni a magyar konyha ízvilágával.

Hát uccu neki, Eszter főz. Volt itt minden. Meggyleves, pörkölt nokedlivel és tejföllel, túróscsusza, csúsztatott palacsinta,... Persze leginkább salátákat és gyümölcsöt ettünk a kánikulára való tekintettel, de rengeteg tejes dolog is készült. Baptiste ekkor döntött úgy, hogy hagyja az egészet a fenébe, hisz akkor nem is volt biztos, hogy beteg, fogalma nem volt róla mi lenne, ha megint úgy enne mint régen. Én bevallom őszintén nem is foglalkoztam a témával, mármint az SMmel. Egyáltalán nem vettem komolyan, azt sem tudtam mi fán terem és nem is nézem utána, lévén még kapcsolatunk elején beszélt róla egyszer. Amúgy meg már csak azért sem érdekelt, mert nem gondoltam, hogy ez bármilyen befolyással lehet kapcsolatunkra. Szerelmes voltam, mint a nagyágyú és vagyok a mai napig. Mindamellet a férjem a legjobb barátom is.

Szó ami szó. Egyik este mikor a Sétatéren nyomták a fesztiválon, Baptiste felhív, hogy nagyon berúghatott, mert duplán lát és ez milyen vicces. Ja. Másnap mikor a szemébe (ill. szemeibe) próbáltam nézni, bajosan sikerülhetett volna. Felhívtam rá a figyelmét, hogy finoman szólva is kancsal. Az egyik szeme úgy gondolta, hogy akkor ő most nem mozog. Ha totál elfordította a fejét jobbra és így a bal szemével is jobbra kellet néznie, akkor sikerült normálisan látnia.
Még azért elmentünk balatonra, aztán Pesten fölraktuk Hervét a gépre, majd visszaindultunk Pécsre és NEKEM KELLETT VEZETNEM. Ááááááááááááááááááááááá. Akkor volt, hogy tíz éve kaptam meg a jogsit, de nem vezettem tán egy percet sem. Nem volt ám para. Áh. No mindegy, hazaértünk. A kancsalság nem távozott, homeo bogyó ide vagy oda. Elmenesztettem hát a körzeti orvoshoz. (Akkor járt először orvosnál, mióta Magyarországra jött 2004ben.) Effektíve avval küldtem el hozzá, hogy adja elő az SM teóriát és kérjen beutalót a Neurológiai Klinikára. Kapott. MR plusz egy kis gerinccsapolás = diagnosztizálták az SMet. Kortikoid újfent. Hát persze. Mi más? Rendbe jött teljesen. Ill. egy vicces dolog hátra maradt. Az érintett szemét azóta a másiktól függetlenül is tudja mozgatni. ;)

2007 júliusa óta követi a Seignalet diétát. Azóta semmi. Kétszer érzett bizsergést az ujjaiban, nagyon enyhén és a szokásos homeo kúra el is mulasztotta. Néha elég fáradt vagy éppen fáj a feje. Nekem is sokszor fáj a fejem, pedig nem vagyok beteg és fáradt is elég sűrűn vagyok lévén a két gyerkőc fáradhatatlan. Ezt szoktam ám mondani páromnak is. Fáradt vagy? Na és? Én is. Ilyenkor rádöbben, hogy nincs ebben semmi nemnormális.

Egy kicsit lehet, hogy most szárazra sikerültem, de így bevezetőképpen tényszerű szerettem volna lenni.

Folyt. köv.

2009. november 4., szerda

Aprósütemény avagy keksz

A zserbó tésztája adta az ötletet...

Hozzávalók:
  • 20 dkg rizsliszt
  • 10 dkg hajdinaliszt
  • 10 dkg szójaliszt
  • 10 ek nádcukor (lehetett volna több)
  • fél tasak sütőpor
  • 1 mk fahéj
  • 100 ml olivaolaj (első, hideg sajtolásból)
  • 1 tojás
  • 100 ml szójatej
  • 1 csipet só (finomítatlan)

Elkészítés:

Keverjük el jól a liszteket, a fahéjat, a sütőport, a cukrot és a sót. Keverjük bele, lassan adagolva, az olajat a tojásba. Ezt adjuk hozzá az előbbiekhez és dolgozzuk el. Nem kell megijedni, ha szétesős, poros állagú. Keverjük hozzá a tejet is és kis "gyúrás" után készítsünk belőle egy szép nagy gombócot. Csomagoljuk fóliába és tegyük fél-egy órára a hűtőbe.
Lisztezzünk be egy gyúródeszkát (bár én simán a konyhapulton szoktam csinálni, mivel nincs is gyúródeszkám). Rizslisztet használjunk. Vegyük le kb. 1/3-át a tésztának és nyújtsuk ki úgy 2-3 mili vastagra. Szaggassunk belőle bármilyen formát. A maradékot gyúrjuk össze, nyújtsuk ki és szaggassuk,... Egy tepsibe tegyünk sütőpapírt. Tegyük rá a sütiket és szórjuk meg nádculorral. Kb. 1 óra alatt megsül 100-110 fokon légkeveréssel.

2009. november 2., hétfő

Padlizsánkrém

Nem, nem hagytam fel a sütéssel, főzéssel. Csak éppen önmegvalósulok. Ez annyit tesz, hogy visszatértem "régi" önmagamhoz és a rendszer abszolút eltűnt életemből, tán sose volt... Bár néha az itthoni káosz kihoz a sodromból (ettől persze még sosincs rend, mert valljuk be kupisak vagyunk párommal mind a ketten és ezen a gyerkek neméppen sigítenek, csak rásegítenek), főleg életem párja ruhakupacai. Kedvem lett volna lefényképezni hogy néz ki az ágyunk vége, de gondoltam senki szépérzékét nem terhelem le az amúgy csodaszép álkovácsoltvas, svédboltos, ugyanakkor igen strapabíró - lásd még a két fergetegesen csibész gyerkőcünk reggeli ránkugrálórohamai (ami azátn persze néha naphosszat tart) sem tudtak kikezdeni - gyönyörűség férjuram oldalán puposodó ruhakavalkádjának látványával.
No lényeg a lényeg, megint mindent fecnikre írok, vagy le sem írom, mondván, hogy megjegyzem. Persze...egy darabig... És aztán? Szóval miután nemrégiben ismét nokedlit készítettem és bevallom meg sem próbáltam felkutatni cetlijeimet, hanem tanácsosabbnak, s főleg sokkal célravezetőbbnek láttam a blogomban a remek kis google kereső segítségével elővarázsolni, eldöntöttem igyekszem megint mindent rendszeresen ide bejegyezni.


Hozzávalók:
  • két kisebb vagy egy nagy padlizsán
  • 2 ek olivaolaj (első, hideg sajotlásból)
  • 2 ek ciromlé
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 ek friss, aprított petrezselyem
  • 1 csipet őrölt kömény
  • (finomítatlan)
  • bors
Elkészítés:

Ennel az ételenek az elkészítése a mi sem egyszerűbb kategótiába tartózik. A padlizsán szőrötül-bőröstül egészben megbároljuk. Ha kihűlt, kikaparjuk a husát és villával összenyomkodjuk. (Rásegíthetünk botmixerrel, ha krémesebb állagot szeretnénk elérni.)
Eredetileg a recept szerint a sót és a borsot a végén kellene hozzátenni, de én nem így szoktam csinálni. Egy púpozott mokkáskanál sót kb. 6-8 szem egészborssal és köménnyel (mert azt is egészben adom hozzá) kőmozsárban összetörök, majd hozzáadom az aprított petrezselymet és a paszírozott fokhagymát és azt is összedolgozom a többivel a kőmozsárban, majd a citromlevet és végül az olajat.
Az így kapott fűszeres levet villával beledolgozzuk a padlizsánba és tálalásig hűtőszekrénybe tesszük.


Forrás: Recettes vapeurs (erdetileg: Steam-it), Marbout, 2008

És akkor itt most elárultam magam. Nemigen szoktam könyvből főzni, de ez a recept elsőre nagyon megtetszett és bevált. Sokszor készítettem már. És nem utolsó sorban, nem kellett fecniket keresgélnem...