Kókuszos rizskoch házi eperlekvárral

Hozzávalók:

• 0,5 l rizstej
  
• o,5 l kókusztej
• 15 dkg rizs
• 4 tojás
• 5 ek nádcukor
• 1 csipet só (finomítatlan)
  
• 1 citrom reszelt héja
• 5 dkg mazsola

Elkészítés:

A kétféle tejet összeöntjük és fölforraljuk, hozzáadunk 3 evőkanál cukrot és egy csipetnyi sót. Beletesszük a rizst, tejberizst főzünk és hagyjuk langyosra hülni, majd finoman belekeverjük a reszelt citromhéjat. Miután a mazsolát forró vízben megmostuk és lecsurgattuk, azt is a tejberizshez keverjük.
A tojások sárgáját elválasztjuk a fehérjéktől. A sárgájákat egyenként elkeverjük a rizsben. A fehérjéket 2 evőkanál cukorral habosra verjük. A felvert cukros habot részletenként óvatosan hozzákeverjük a tojásos tejberizshez.
Egy sütőformát vagy tepsit kevés olivaolajjal megkenünk és megszórjuk rizsliszttel, majd beleöntjük a masszát. Maximum a forma feléig-2/3áig töltsük, ne nagyon álljon 2 cm-nél magasabban a tojásos tejberizs.
Előmelegített sütőben 100 fokon (légkeveréssel) kb. 1 óráig sütjük. Az idő persze attól függ, ki hogyan szereti; én szeretem, ha kissé szárazabb és jól szeletelhető.
Házi eperlekvárral tálaltam, amit még tavaly nyáron készítettünk és nincs benne már csak eper és nádcukor.

Meggyes diós "muffin"

A muffinhoz vajmi kevés köze van a tésztának, csak a süti alakja miatt kapta ezt a nevet. Mindenesetre nagyon jól sikerült (a fényképek már kevésbé) és azonmód elfogyott. Még a kisfiam is rögtön lecsapott rá és befalt kettőt egy kiadós vacsi után. Azt hiszem ennek örültem a legjobban.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 8 dkg nádcukor
• 4 dkg rizsliszt
• 4 dkg darált dió
• 2 ek olivaolaj (első hideg sajtolásból)
• fél citrom leve és reszelt héja
• meggy
• dió

Elkészítés:

A 4 tojás fehérjét 2 dkg cukorral habbá verjük, majd a sárgájákat 6 dkg cukorral, a citrom levével és reszelt héjával habosra verjük. A lisztet összekeverjük a darált dióval. Teszünk egy kevés tojásfehérje habot a kikevert tojássárgájára, megszórjuk a lisztes-diós keverékkel és finoman spatulával összedolgozzuk. Ez utóbbi műveletet addig ismételjük, míg mindent össze nem kevertünk. Végül szétönjük a szobahőmérsékletű olivaolajat a tésztán és azt is finoman beledolgozzuk.
Muffin sütőformába zsírpapír sütőformákat teszünk és úgy öntjük bele a tésztát, hogy max. a 2/3-ig érjen. Mindegyik közepébe teszünk egy megyet, ami majd sütés közben belesüpped. Előmelegített sütőbe tesszük 110 fokra. (Én légkeveréssel szoktam.) Amikor a meggyek belesüppedtek és látjuk, hogy elkezd sülni a teteje is, mindegyikre teszünk egy szép fél diót. Addig sütjük, míg szépen elkezd aranybarnás lenni a teteje és nem ragad, ha megérintjük.

Diópesto

Még Genovában fedeztem fel a pesto alle noci nevű fantasztikus tésztakisérőt és bevallom eleinte sokkal jobban ízlett, mint a pesto genovese.

Régóta szerettem volna készíteni és Gitta medvehagymás pestóján felbuzdulva bele is ástam magam az olasz gasztroblogok erdejébe. Végül persze egy receptet sem használtam fel és mint minden krémnél, mártásnál vagy szósznál csak úgy jött magától. Beálltam a konyhapultom elé és "allez". Azért igyekeztem méricskélni, hogy közzétehető recept is váljék belőle. Íme:

Hozzávalók:

• 80 gr dióbél
• 2 ek lenmag
  
• 2-3 ek lenmagolaj (első hidegsajtolásból)
• 4-5 ek olivaolaj (első hidegsajtolásból)
• 1 lapos mk só (finomítatlan)
• 1 csokor (10-12 levél) medvehagyma
• 80-100 ml paradicsomszósz (nem sűrített)

Elkészítés:

Összedaráljuk a diót és a lenmagot. Én már ezt is mixerben csináltam, nincs is darálóm. Amikor finom szemcsés már, elkezdjük hozzáadni a lenoljat kis adagokban folyamatos mixelés mellett. Majd hozzáadjuk a megmosott (de nem megszárított) medvehagymát valamint a sót és jól összemikszeljük majd folytatjuk az olivaolaj lassú hozzáadásával. (Itt ha még nem elég egyöntetű, mehet bele több olaj.) Végül szintén kis adagokban hozzámixeljük a paradicsomszószt is.

Sűrű, krémszerű lesz az állaga, de ilyennek kell lennie. Tésztához, vagy rizshez adva "föloldódik", mint minden pesto. Persze mehet bele több paradicsomszósz, de így tényleg nagyon finom intenzív dió íze volt és pontosan olyan volt, mint Genovában anno, amit ott ettem.
Három tányér tésztát ettem meg így és a gyerek is imádta, páromról már nem is beszélve (aki rizshez ette). Bár azt hiszem nálam boldogabb senki nem volt.

Nálunk nem maradt belőle egy lehelletnyi sem, de szerintem eláll a hűtőben egy pár napig. Persze gondolom ilyenkor úgy viselkedhet, mint más pestók és felhasználás előtt hozzá kell majd keverni egy kevés olivaolajat.

Bármihez is tálaljuk, ne készítsük azt sósan, mert a pesto már alapból elég sós.

Gerbeaud azaz Zserbó

Végre rászántam magam, hogy ezt a receptet is közzé adjam. Első próbálkozásom volt ilyen jellegű tészta készítésére és nem is lett rossz. Persze annakelőtte sohasem készítettem zserbót, így aztán nehezen vettem rá magam erre desszertre, de megérte. Páromnak nagyon ízlett. Azért azt hozzáteszem, hogy francia és soha nem evett még eddig zserbót. Ebből kifolyólag nagy csalódást nem okozhattam volna amúgy se.

Hozzávalók:
a tésztához:

• 20 dkg rizsliszt
• 10 dkg gesztenyeliszt
• 10 dkg szójaliszt
• 20o ml olivaolaj (első hidegsajtólásból)
• 100 ml rizstejszín
  
• 2 ek nádporcukor
• 1 tk sütőpor
• 1 tojás
• 1 csipet só

a töltelékhez:

• 200 gr darált dió
• 2-3 ek nádcukor
• 200 gr lekvár

a mázhoz:

• 160 gr étcsokoládé
• víz

Elkészítés:

Keverjük jól össze a liszetket, a sütőport, a cukrot és a sót abban a tálban, amelyikben a tésztát szeretnénk majd összedolgozni. Egy kissebb tálba öntsük bele az olajat és keverjük hozzá habverővel a tojást. (Olvasztott margarin állaga lesz.) Dolgozzuk el a kapott masszát a lisztel, majd dolgozzuk bele a rizstejszínt is.
Vegyük három részre a tésztát és nyújtsuk őket egyenként 6-8 mm vastagságú téglalapokra. Ez elég soknak tűnhet, de nehezen kezelhető ez a tészta. Én rendesen puzzleoztam vele.
Béleljünk ki egy tepsit zsírpapírral és tegyük bele az első lapot. Kenjük meg lekvárral és szórjuk meg a cukrozott daráltdióval, majd tegyük rá a következö lapot,... Ha felépítettük a zserbót, tegyük előmelegített sütőbe 110 fokra (légkeveréssel) kb. 1-1,5 órára. Mielőtt betennénk a sütőbe, tanácsos fogpiszkálóval átszurkálni a süteményt, mert könnyeben sül meg.
Ha kész, vegyük ki a sütőből és ha már lehűlt, vonjuk be csokimázzal.

Bevallom őszintén, nekem előszőr rengetegnek tűnt ez az olajmennyiség. A friss zserbónál szerintem érződött is az íze. Párom szerint nem. Mindenestre bemenkítettem pár szeletet a hűtőbe és néhány nap múlva ismét megkostóltam. Akkor már nem lehetett érezni az olaj utóízét a tésztán.

Ami pedig a lekvárt illeti, csak házilag készített lekvárt lehet használni, amiben nincs más csak nádcukor és a gyümölcs. Én most letchi lekvárt használtam, mert feszt nem bírtam kinyitni se az eper, se a cseresznyelekvárunkat és a férjem nem volt itthon. Szóval elég drága zserbó lett.

Vendégváró vidám rizs lenmagos karalábéval és sárgarépával

Itt a tavasz, gondoltam hadd mosolyogjon az asztal is.

Hozzávalók a rizshez:

• 1,5 bögre rizs
• 3 mk só (finomítatlan)
• 1 tk kurkuma
• 10 dkg spenótlevél
• 1-2 ek almalé
• olivaolaj (extra szűz, első hideg sajtolásból)

Elkészítés:

Mindegyik színhez fél bögre rizst használunk. Egy adagot megfőzünk hagyományosan 1.5szeres sós vízben. Egy adagot úgy főzünk, hogy 1 mokkáskanál sót és 1 teáskanál őrölt kurkumát teszünk a vízbe. A harmadik adaghoz pedig szintén teszünk 1 mokkáskanál sót és spenótkrémet. Ez utóbbit úgy készítjük, hogy a megmosott és kierezett spenótleveleket összeturmukszoljuk 1-2 evőkanál 100%os almalével.
Mikor elkészültem a különböző színű rizsekkel, tálalás előtt mindegyikhez kevertem egy kevés olivaolajat.

Hozzávalók a zöldséghez:

• 4 db szép hosszú vékony sárgarépa
• 1 kicsi karalábé
• 2-3 evőkanál lenmag

Elkészítés:

Ehhez az ételhez megint a sem vizet sem zsiradékot nem igénylő csodalábosomat használtam (de ilyen híján készíthetünk ropogós párolt zöldséget is utólagosan lenmaggal megszórva).
A sárgarépákat meghámozzuk, 3-4 részre vágjuk és felcsíkozzuk. A karalábét meghámozzuk és szintén vékony csíkokra vágjuk. Betesszük a lábosba, megszórjuk lenmaggal és fedő alatt alacsoy lángon kb. fél-3/4 órát "főzzük". Nem kell aggódni, ilyen lábosban nem fog letapadni, sem odaégni az étel. De ha sokat emelgetjük a fedőt, tegyünk egy evőkanál vizet hozzá.

A végeredmény pedig nemcsak mutatós, hanem nagyon finom is. Íme:

Medvehagymás pesto

Nem az én receptem, de tökéletes a diétához. Csak arra kell majd odafigyelni, hogy a só finomítatlan legyen és az olaj első hideg sajtolásból származzon. Rizstésztához ajánlom és tehettek rá Siccike féle "parmezánt".

Párolt kelbimbó rizzsel

Itt azt hiszem nem írok ilyeneket - mert nevetségesnek tűnik - hogy hozzávalók. Kelbimbót pároltam vízgőz fölött és rizst főztem hozzá. Készítettem szószt is, rizstejszínnel és combavaval de sajnos erre sem emlékszem. Mondjuk combavat amúgy sem lehet itthon kapni, legalábbis én még nem láttam. Persze a zöldcitrom is megteszi helyette, mégha nem is teljesen egyforma az íze, azért közelít.
Mindenesetre kezdhetek elég komolytalannak tűnni. Mentségemre legyen mondva, hogy kb. 3 hete készítettem ezt vacsorára és természetesen nem jegyeztem föl hogyan.

A zöldbab, a sárgarépa, a rizs meg a köles "nememlékszem" szósszal

Hozzávalók:

• 5-6 sárgarépa
• kb. 200 gr zöldbab
  
• 1,5 bögre rizs
• 0,5 bögre köles

Elkészítés:

Mivel mirelit zöldbabot használtam egy lapos széles lábosban vizet melegítettem. Közben megpucoltam a sárgarépákat, három részre vágtam és felcsíkoztam. A forrásban lévő vízre dobtam a zöldséget és kb tíz percig alacsony lángon hagytam "párolódni".

A kölest és a rizst összekevertem és 2szeres (finomítatlan) sós vízben megfőztem.

Készítettem hozzá szószt is. Citromos-mustáros-tejszínest, csak éppen már nem emlékszem, hogy hogyan :(

Zöldborsó krémleves

Hozzávalók:

• 1 bögre zsenge zöldborsó
• 2 sárgarépa
• 1 liter szója- v. rizstej
• 1 ek só- és ízfokozómentes ételízesítő
• 1 púpozott tk só (finomítatlan)
• 1 mk kakukkfű
• 1 mk koriander
• 1 mk egészbors
• rizsliszt (a sűrítéshez)

Elkészítés:

A zöldborsót és a megpucolt sárgarépát vízgőzben megpároljuk. A rízstejet meglanygosítjuk és az előzőleg kőmozsárban (vagy fűszerdarálóban) összetört füszerkeveréket (ételízesítő, só, bors, kakukkfű, koriander) beletesszük. A megpárolt zöldségeket krémesre mixeljük egy kevés vízzel, majd a fűszeres tejhez adjuk és összekeverjük. Alacsony lángon forrásig melegítjük és a rizsliszttel habverő segítségével a kívánt állagúra sűrítjük.

Paradicsomszósz spenóttal

Hozzávalók:

• 1 konzerv egész paradicsom (nyáron majd frissből)
• 5-6 levél spenót
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1-2 ek olivaolaj (első hidegsajtolásból)
• bazsalikom
• só
• egészbors

Elkészítés:

A spenótot megmossuk, középső erét eltávolítjuk és apróra vágjuk. Az így előkészített spenótot a sóval, a borssal (én ismét zöldet használtam) és a fokhagymával összemixeljük. Hozzáadjuk az olajat és a bazsalikomot, majd ismét összemixeljük. Egyenként belemixeljük az egész paradicsomokat. Egy tálkába tesszük a szószt és hozzákeverjük a fennmaradó paradicsomlevet.
Én tagliatellére hasonlító (legalábbis küllemét illetően) rizstésztához tálaltam.

Rövid az agyam

Nézegettem az ételfotóimat a számítógépen és jót röhögtem magamon. Mondjuk a blog szempontjából annyira nem mókás :(
Rá kellett jönnöm, hogy egy sor ételről fogalmam sincs, hogy csináltam. Legalábbis arányokra tuti nem emlékszem. Hozzá kell tenni persze, hogy általában piffre főzök. Ez volt a legnehezebb talán a diéta elkezdésekor. Mert új alapanyagokkal kellett dolgoznom és bizony akkor életemben előszőr szükségem volt szakácskönyvre. De ez nem tartott sokáig és mára már ugyanúgy "ahogyesikúgypuffan" főzést folytatok ismét. A blog kedvéért persze mostanában méricskélek, de nem írom fel... vagy ha fel is írom, ki tudja hova tűnnek a kis cetlik.
Arra jutottam, hogy ezentúl fölteszem ide a receptet, amint időm van írni és a kép majd jön, ha arra is van épp időm, hogy felvigyem a képeket a gépemre.
Így eleinte kicsit puritánul fognak majd kinézni a bejegyzések, de cserébe sokkal több recept fog itt szerepelni.

Spenótfőzelék főtt tojással

Hozzávalók:

• 1 zacskó mireilt spenót (ált. 450gr.)
• 8-10 dl szója- v. rizstej
• 2-3 dl víz
• só (finomítatlan)
• bors (lehetőleg egész)
• 4-5 gerezd fokhagyma
• rizsliszt (a sűrítéshez)

Elkészítés:

A spenótot (jól figyeljünk oda, hogy tényleg csak spenót legyen a termékben, ha mirelitet használunk) felolvasztjuk. Vízben tűzre teszük (alacsony lángon, villanysütőnél elég a 3-as fokozat, ha 6ig megy a számozás), sóval és borssal (én egész zölborsot szoktam használni és kőmozsárban töröm össze) ízesítjük. Mikor rotyogni kezd hozzáadjuk a tejet és az aprított fokhagymát. Mikor forrni kezd habverő segítségével rizsliszttel besűrítjük. És kész is.

Eképp készíthetünk bármilyen zöldségből főzeléket és ha nem tudnánk, nem lehet észrevenni az ízén, hogy másképp készült, mint szokott. Azt viszont vegyük figyelembe, hogy több só kell bele, mert a növényi tejek meglehetősen édesek.

Adhatunk hozzá fött tojást (a képen éppen tényleg teljesen főtt, de úgy szoktam csinálni, hogy a sárgája félig lágy maradjon), csicseriborsó vega füstölt "kolbászt" (kitapasztaltam, abban nincs semmi olyan, amit a Seignalet diéta szerint tilos enni), vízgőz fölött párolt nyers sütőkolbászt,... stb.

Ma kipróbáltam egy krémlevesnél a burgonyakeményítőt sűrítéshez. Most vagy én vagyok nagyon béna... Szóval nem ajánlom. Maradok a rizslisztnél.

Sikerült megszabadulnom kis avatárjaimtól...

...amik ellepték a blogomat. Férjemnek kemény 2 órai munkájába került a pop-upok eltávolítása. Vicces kis "lények" ezek. Mivel nem vírusok "csak" kémek, ezért a vírusölő nem ismeri fel őket. Na és ugye én meg az informatika amúgy sem vagyunk túl jóban. Szóval Baptiste böngészett és talált egy programot, ami beazonosította kis vendégeinket, majd aztán el is távolította őket. Köszönet!

Ne klikkeljetek rá!

Elnézést kérek az írásaimban megjelenő kék linkszerű megjelenésekért. Ebben a szent minutumba szembesültem velük. Igyekszem eltávolítani.

Meringue, azaz Apa habcsókot készít

Namármost, megkérdeztem páromat, hogy hogyan készíti a habcsókot. Miből mennyit? A válasz rendkívül vicces volt, de valahogy nemis tudom miért, de pontosan erre számítottam. "Hát asszem 3-4 tojásfehérje és 3 marék nád(por)cukor." "Igen? És a te markodba mennyi cukor fér?" kérdeztem én.

Mindenesetre az tuti, hogy így készül:

Aztán sütőbe vele 110 fokra.

Első alkalommal állítólag receptből készítette. Majd lecsapok rá és felteszem ide.

Hozzáállás kérdése

Úgy gondolom az első és legfontosabb dolog a gyógyulás felé a pozitív hozzáállás. Ez az étrend nem csodaszer, még maga Seignalet sem állított soha ilyet. Nyílván rengeteget segít az egészséges (értem ez alatt a lehető legtermészetesebb alapanyagok használatát és olyan módon történő elkészítését, mely az élelmiszerek összetételét nem vagy csak kis mértékben alakítja át, hogy könnyebben és több fontos vitamin és ásványi anyag szívódhasson fel) étrend. Ugyanakkor a lelki egyensúly is sokat számít. A szkelrózis multiplexben szenvedő betegek nagy ellensége a stressz. Persze nehéz ezt a tényezőt kiiktatni, főleg, hogy maga a betegség ténye és a folymatos kontrollvizsgálatok (már aki jár rá) is elég stresszesek.

Szerintem az első fontos dolog: el kell határozni, hogy meggyógyulunk. Ez így elég abszurdul hangzik, mivel az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegséggel van dolgunk. Ennek ellenére úgy vélem ez a hozzáállás elengedhetetlen a jobbulás felé vezető úton. A diéta is csak úgy működhet, ha nem nyűgként éljük meg. Ha folyamatosan alakítjuk át étrendünket, elkerülhető annak föladása. Sok beteg már csak a tejtermékek (és akár először csak a tehéntej és származékai) elhagyásával is meglepő sikereket ér el. Seignalet nem híve ennek. Szerinte 100%ban kell követni az étrendet. Én is a móndó vagyok, hogy a 100%ra kell törekedni, de nem gondolom, hogy ezt az egyik napról a másikra kéne megtenni.

Végül, de nem utolsó sorban a környezet is sokat segíthet. A család szereteténél és megértésénél nincs fontosabb dolog. Ki vitt már véghez nagy tetteket, minden lelki támasz nélkül? Nem ismerek ilyet.

Az is fontos, hogy ne gondoljunk a betegségre. Most felmerülhet a kérdés, hogy hogyan ne gondoljon rá az ember főleg ha ezt az "antiszociális" (mert ugye elég nehéz étteremben enni vagy utazáskor akármit vásárolni) étrendet követi? Lehet. Páromnak már nem okoz gondot és nekem sem. Az egész családra így főzök és nemcsak azért, mert nem szeretnék kétfélét főzni minden alkalommal, hanem azért is, mert a közös étkezés, a közös étel a család egyik összetartó ereje. Persze ez nem azt jelenti, hogy én is teljes mértékben követném a Seignalet diétát. Eszem tejtermékeket, de attól még az alap lehet közös. Ma délben például spenótos paradicsomos risotto volt csak én tettem rá a tányéromban egy kis parmezán sajtot is a kisfiam pedig az első tányérra tett a sajt mellé tejfölt a risottora, a második tányérnál már csak parmezánt tett rá plusszban. Mert igen kérem, a mostanában "rosszevő" gyerekem ma készer is szedett. Hurrá!

Koktélrák zöld ágyon párolt sárgarépával, rizzsel és tartármártással

Hozzávalók:

• 300gr (gyorsfagyasztott) koktélrák
• 2 db kínaikáposzta levél
• 4-5 db sárgarépa
• 1-1,5 bögre rizs

Elkészítés:

Ez egy rendkívül gyorsan elkészíthető étel és nagyon ízletes is. Szeretem, mikor a tányérom változatos, színes.

Feltesszük a rizst főni 1,5szeres (finomítatlan) sós vízben. A sárgarépákat meghámozzuk, 2-3 darabba vágjuk és felcsíkozzuk. Párolóbetét segítségével vízgőz fölött megpároljuk. (Én nem szoktam sokáig, mert ropogósan szeretem.) Vizet forralunk és a rákokat 1 percre a forró vízbe tesszük (előzetes felengedés nélkül), majd leszűrjük. Az így elkészült köktélrákot kínaisaláta levél ágyon és rizzsel tálaljuk.


Hozzávalók a tartármártáshoz:

• 3 db főtt tojás
• 1 ek aprított hagyma
• 2 tk magos francia mustár
• 1 tk aprított petrezselyemzöldje
• fél bögre extraszűz olivaolaj (első hideg sajtolásból)
• 2 ek fehérbor ecet
• só (finomítatlan)
• bors

Elkészítés:

Hámozzuk meg a tojásokat, majd válasszuk szét a tojássárgáját és a fehérjét. Egy tálkában nyomkodjuk szét a tojássárgáját egy villa segítségével. Adjuk hozzá a nagyon apróra vágott hagymát, a mustárt, sózzuk és borsozzuk. Keverjük jól össze habverővel vagy villával (lehet mixerben is). Mikor már jó krémesre kevertük lassan adagoljuk hozzá az olajat folyamatos kevergetés mellett (mintha majonéz készítenénk). Végezetül keverjük hozzá az ecetet majd az előzőleg finomra aprított tojásfehérjét.

Az én tartármártásomat inkább tartárkrémnek nevezném. Egész egyszerűen azért, mert nem szoktam figyelni mennyi olajat teszek bele. Most sem méricskéltem és valószínűleg fele annyit tettem bele, mint az a receptben szerepel. Mindenesetre nagyon finom volt és ha ilyen állagúra készítjük, akkor tölteléknek is használhatjuk hidegtálakhoz.

Franca Feslikenian, Salsa e sughi, Gribaudo, Savigliano,2003, Salsa tartara

Gyerekek

Elképesztő mi minden oda nem illő dolog található egyes élelmiszerekben. Én már régóta olvasom a címkéket és alapból nem vásárolok olyat, ami tele van adalékokkal, ízfokozókkal és mesterséges ételszinezékekkel.

A videó, amit most kaptam e-mailben a 2. pécsi Waldorf Óvóda egyik tagjától nem feltétlenül kapcsolódik blogom eredeti témájához, "csak" annyiban, hogy mennyire befolyásolja életünket és egészségünket, amit eszünk.

Elképesztő mennyi mindennel találkozik már akár egy kisgyermek szervezete, ha nem figyelünk oda.

Akkor maradjunk a tejes témánál

Az állati eredetű tejek története

Több millió éven át az emberi faj elődjei, majd a homo sapiens is csak egyféle tejet ivott, az édesanyjáét és azt is csak csecsemő- és kisgyermekkorban. A tejadó állatok házaiasítása körülbelül 9000 éve kezdődött. A pásztor népek fogyasztották hát a régiónként változó állatoktól - tehén, kecske, juh, szamárkanca, tevekanca, dromedár, bivaly, jak, láma, rénszarvas - nyert tejet és az abból készült egyéb élelmiszereket (vaj, sajt, krém, joghurt). (Boudet 1993)
Franciaországban az állattenyésztés kezdete 5000 évvel ezelőttre tehető, de hosszú ideig a tehéntej csak a borjak táplálására volt használatos. Az embergyerekek az édesanyjuk vagy a szoptatós dajka tejével táplálkoztak. Amennyiben pedig állati tejet ittak, az főleg kecskétől vagy juhtól származott. A tejtehenek kiválasztása viszonylag újkeletű és főleg a XIX. századtól, annak is leginkább a második felétől kapott a tehéntej a mai napig is meglévő túlnyomó fontosságú szerepet nemcsak a gyermekek, de a felnőttek táplálásában is.
Franciaországba a tejtermékek java tehéntől származik, majd ezt követi a kecske és aztán a juh. Franciaországban 1989-ben 315 millió hektoliter tehéntejet termeltek, ennek 8,6%a tej, 45,3%a vaj, 28,9%a sajt, 8,6%a krém (érts. krémtúró, tejföl,...) és egyéb termékek. Ugyanekkor kecsketejből 2,2 millió hektolitert, míg juhtejből 1,4 hektolitert termeltek főleg sajtkészítés céljából. (Veysserie és Lenoir 1992)

Dr. Jean Seignalet, L'alimentation ou la troisième médecine, François-Xavier de Guiber Kiadó, Franciaország, 2004, 92. old., Le problème des laits animaux (Az állati eredetű tejek problémája)

Fordította: Bibe (minden jog fönntartva)

A tej egészséges?

Íme egy olasz nyelvű cikk, mely témába vág:

Il latte fa bene?

Sin da piccolo mi hanno detto che il latte (di vacca) fa bene. Le pubblicità in televisione mi ha confermato questo concetto con bellissime favole in cui si vedono mucche in grandi pascoli verdi (menzogna nella menzogna) e magari il contadino che munge la vacca a mano. Anche i dietologi e i medici probabilmente hanno accettato questo concetto. Anche loro sono stati piccoli e hanno visto le favole pubblicitarie. Difficile smontare certe credenze!

Se pensiamo però con la nostra testa non è difficile capire che il latte di mucca è adatto vitello e non per l’uomo. E se nessun animale, quando raggiunge l’età adulta, non beve più latte ci sarà pure una ragione, o no?

Oltre tutto, al di là delle convinzioni radicate rafforzate dai messaggi pubblicitari, la scienza non garantisce affatto che il consumo di latte (e formaggi) possa essere benefico per le persone.

Per esempio, studi della Harvard School of Public Health mettono in discussione che il latte “faccia bene alle ossa”. Di studi come questi, autorevoli, se ne possono citare a decine.

Per farsi un’idea generale, però, consiglio questo interessante libro sull’argomento: Il Latte un Alimento da Evitare di Anne La roche de Rosa: è una novità e ne pubblico alcune parti:

_____________

La gloriosa reputazione del latte di vacca come bevanda fortificante e rimineralizzante grazie al calcio in esso contenuto sta per cadere dal suo antico piedistallo. Diverse ricerche hanno portato medici e ricercatori a considerarlo nocivo per l’uomo e responsabile di numerose patologie “ fra cui demineralizzazione, decalcificazione, problemi digestivi, intestinali, ormonali “ oltre che di formazioni cistiche e tumorali.

Così come gli alcolici, il tabacco, lo zucchero bianco e i grassi cotti, il latte di vacca è un prodotto nocivo. Noi consumiamo tutti i prodotti lattieri e ne abusiamo, senza guardare oltre l’immediata soddisfazione dei nostri bisogni. Poichè non è semplice liberarsi dalle abitudini alimentari, per noi è difficile cambiare dieta.

Abbiamo perduto l’istinto profondo, garante del nostro equilibrio e del nostro interesse vitale. In questo modo, ci siamo abituati progressivamente a un’alimentazione carente e non specifica per le nostre esigenze.

Conoscendo perfettamente la composizione del latte materno umano e quello della vacca, si mettono bene in rilievo le maggiori differenze esistenti tra queste due bevande, la prima assolutamente adatta al lattante umano, la seconda al vitello, ma non a un bambino.»
Dottor Jean Seignalet, gastroenterologo e immunologo presso la facoltà di Medicina all’Università di Montpellier

ECCO ALCUNE TESTIMONIANZE:

Signora G. N. (Tolosa): ” Dovevo sottopormi alle analisi del sangue ormonali per verificare alcuni valori (sterilità ), e sono rimasta sorpresa nell’apprendere dal laboratorio che dovevo astenermi dai prodotti lattieri un giorno prima dell’esame. Di fronte al mio stupore, mi hanno risposto che questi ultimi alterano il sistema ormonale ! ”

Signora G. L. (Parigi): ” Dietro raccomandazione di mia madre (naturopata), ho sospeso l’assunzione di prodotti lattieri. Avevo delle cisti alle mammelle, che sono scomparse. Poi ho ripreso a consumare latticini per golosità , e ho visto ricomparire le cisti. Mi sono quindi convinta della loro origine.”

Signora A. L. W. (Gers) ” Ero affaticata da un fibroma emorragico, da artrosi, colite, colesterolo e angine croniche. I medici mi proponevano pillola, antibiotici e medicine. Una prima rettifica alimentare ha migliorato le mie condizioni, ma l’elemento determinante è stato la soppressione totale dei i prodotti lattieri. Sei mesi dopo è rientrato tutto nella norma. Oggi ho 54 anni, ho cicli regolari e la mia vitalità mi consente di scalare le montagne. Sono 15 anni che non assumo farmaci di sintesi. Che cosa ne penserebbe la Previdenza sociale ? ”

http://www.bloglibri.it/libri/170/il-latte-fa-bene

Párolt tök quinoaval, mazsolával és krémes spenótszósszal

Hozzávalók:

Nem írok mennyiséget: egyrészt mert már nem emlékszem mennyit csináltam kettőnknek, másrészt a mennyiség itt elég egyértelműen kikalkulálható, attól függően hány személyre készítjük.

• sárgahusú tök
• quinoa
• mazsola

Elkészítés:

Ez egy nagyon egyzserűen és gyorsan elkészíthető étel. Eredetileg nem tettem mazsolát hozzá. A férjem ötlete volt. Anélkül is finom, de így igazán nagyon kellemes volt az ízhatás.
A quinoát másfélszeres vízben megfőzzük (kb. úgy számoljunk vele, mint a rizzsel tennénk). A tököt meghámozzuk, kimagozzuk és kisebb csíkokra vágjuk, majd vízgőz fölött megpároljuk. Negyed óránál több idő nem kell neki szerintem. A mazsolát csak tálaláskor adjuk hozzá.

Hozzávalók a spenótszószhoz (kb. 2 személyre):

• egy maroknyi friss spenótlevél
• só (finomítatlan)
• egész zöldbors
• 3-4 gerezd fokhagyma
• olivaolaj (extraszűz, elhagyható)
  
• 100 ml rizstejszín

Elkészítés:

A spenótleveleket megmossuk, eltávolítjuk a középső erét és felcsíkozzuk. Az így előkészített spenótot egy mixerbe tesszük a sóval a fokhagymával és a borssal. Kicsit mixeljük és néha adunk hozzá egy kevés olivaolajat. Majd elkezdjük hozzáadagolni a rizstejszínt és folytatjuk a mixelést. Akkor kész, ha egy egyöntetű zöld és krémes szószt kaptunk.