Kókuszos rizskoch házi eperlekvárral

Hozzávalók:

• 0,5 l rizstej
  
• o,5 l kókusztej
• 15 dkg rizs
• 4 tojás
• 5 ek nádcukor
• 1 csipet só (finomítatlan)
  
• 1 citrom reszelt héja
• 5 dkg mazsola

Elkészítés:

A kétféle tejet összeöntjük és fölforraljuk, hozzáadunk 3 evőkanál cukrot és egy csipetnyi sót. Beletesszük a rizst, tejberizst főzünk és hagyjuk langyosra hülni, majd finoman belekeverjük a reszelt citromhéjat. Miután a mazsolát forró vízben megmostuk és lecsurgattuk, azt is a tejberizshez keverjük.
A tojások sárgáját elválasztjuk a fehérjéktől. A sárgájákat egyenként elkeverjük a rizsben. A fehérjéket 2 evőkanál cukorral habosra verjük. A felvert cukros habot részletenként óvatosan hozzákeverjük a tojásos tejberizshez.
Egy sütőformát vagy tepsit kevés olivaolajjal megkenünk és megszórjuk rizsliszttel, majd beleöntjük a masszát. Maximum a forma feléig-2/3áig töltsük, ne nagyon álljon 2 cm-nél magasabban a tojásos tejberizs.
Előmelegített sütőben 100 fokon (légkeveréssel) kb. 1 óráig sütjük. Az idő persze attól függ, ki hogyan szereti; én szeretem, ha kissé szárazabb és jól szeletelhető.
Házi eperlekvárral tálaltam, amit még tavaly nyáron készítettünk és nincs benne már csak eper és nádcukor.

Meggyes diós "muffin"

A muffinhoz vajmi kevés köze van a tésztának, csak a süti alakja miatt kapta ezt a nevet. Mindenesetre nagyon jól sikerült (a fényképek már kevésbé) és azonmód elfogyott. Még a kisfiam is rögtön lecsapott rá és befalt kettőt egy kiadós vacsi után. Azt hiszem ennek örültem a legjobban.

Hozzávalók:

• 4 tojás
• 8 dkg nádcukor
• 4 dkg rizsliszt
• 4 dkg darált dió
• 2 ek olivaolaj (első hideg sajtolásból)
• fél citrom leve és reszelt héja
• meggy
• dió

Elkészítés:

A 4 tojás fehérjét 2 dkg cukorral habbá verjük, majd a sárgájákat 6 dkg cukorral, a citrom levével és reszelt héjával habosra verjük. A lisztet összekeverjük a darált dióval. Teszünk egy kevés tojásfehérje habot a kikevert tojássárgájára, megszórjuk a lisztes-diós keverékkel és finoman spatulával összedolgozzuk. Ez utóbbi műveletet addig ismételjük, míg mindent össze nem kevertünk. Végül szétönjük a szobahőmérsékletű olivaolajat a tésztán és azt is finoman beledolgozzuk.
Muffin sütőformába zsírpapír sütőformákat teszünk és úgy öntjük bele a tésztát, hogy max. a 2/3-ig érjen. Mindegyik közepébe teszünk egy megyet, ami majd sütés közben belesüpped. Előmelegített sütőbe tesszük 110 fokra. (Én légkeveréssel szoktam.) Amikor a meggyek belesüppedtek és látjuk, hogy elkezd sülni a teteje is, mindegyikre teszünk egy szép fél diót. Addig sütjük, míg szépen elkezd aranybarnás lenni a teteje és nem ragad, ha megérintjük.

Diópesto

Még Genovában fedeztem fel a pesto alle noci nevű fantasztikus tésztakisérőt és bevallom eleinte sokkal jobban ízlett, mint a pesto genovese.

Régóta szerettem volna készíteni és Gitta medvehagymás pestóján felbuzdulva bele is ástam magam az olasz gasztroblogok erdejébe. Végül persze egy receptet sem használtam fel és mint minden krémnél, mártásnál vagy szósznál csak úgy jött magától. Beálltam a konyhapultom elé és "allez". Azért igyekeztem méricskélni, hogy közzétehető recept is váljék belőle. Íme:

Hozzávalók:

• 80 gr dióbél
• 2 ek lenmag
  
• 2-3 ek lenmagolaj (első hidegsajtolásból)
• 4-5 ek olivaolaj (első hidegsajtolásból)
• 1 lapos mk só (finomítatlan)
• 1 csokor (10-12 levél) medvehagyma
• 80-100 ml paradicsomszósz (nem sűrített)

Elkészítés:

Összedaráljuk a diót és a lenmagot. Én már ezt is mixerben csináltam, nincs is darálóm. Amikor finom szemcsés már, elkezdjük hozzáadni a lenoljat kis adagokban folyamatos mixelés mellett. Majd hozzáadjuk a megmosott (de nem megszárított) medvehagymát valamint a sót és jól összemikszeljük majd folytatjuk az olivaolaj lassú hozzáadásával. (Itt ha még nem elég egyöntetű, mehet bele több olaj.) Végül szintén kis adagokban hozzámixeljük a paradicsomszószt is.

Sűrű, krémszerű lesz az állaga, de ilyennek kell lennie. Tésztához, vagy rizshez adva "föloldódik", mint minden pesto. Persze mehet bele több paradicsomszósz, de így tényleg nagyon finom intenzív dió íze volt és pontosan olyan volt, mint Genovában anno, amit ott ettem.
Három tányér tésztát ettem meg így és a gyerek is imádta, páromról már nem is beszélve (aki rizshez ette). Bár azt hiszem nálam boldogabb senki nem volt.

Nálunk nem maradt belőle egy lehelletnyi sem, de szerintem eláll a hűtőben egy pár napig. Persze gondolom ilyenkor úgy viselkedhet, mint más pestók és felhasználás előtt hozzá kell majd keverni egy kevés olivaolajat.

Bármihez is tálaljuk, ne készítsük azt sósan, mert a pesto már alapból elég sós.

Gerbeaud azaz Zserbó

Végre rászántam magam, hogy ezt a receptet is közzé adjam. Első próbálkozásom volt ilyen jellegű tészta készítésére és nem is lett rossz. Persze annakelőtte sohasem készítettem zserbót, így aztán nehezen vettem rá magam erre desszertre, de megérte. Páromnak nagyon ízlett. Azért azt hozzáteszem, hogy francia és soha nem evett még eddig zserbót. Ebből kifolyólag nagy csalódást nem okozhattam volna amúgy se.

Hozzávalók:
a tésztához:

• 20 dkg rizsliszt
• 10 dkg gesztenyeliszt
• 10 dkg szójaliszt
• 20o ml olivaolaj (első hidegsajtólásból)
• 100 ml rizstejszín
  
• 2 ek nádporcukor
• 1 tk sütőpor
• 1 tojás
• 1 csipet só

a töltelékhez:

• 200 gr darált dió
• 2-3 ek nádcukor
• 200 gr lekvár

a mázhoz:

• 160 gr étcsokoládé
• víz

Elkészítés:

Keverjük jól össze a liszetket, a sütőport, a cukrot és a sót abban a tálban, amelyikben a tésztát szeretnénk majd összedolgozni. Egy kissebb tálba öntsük bele az olajat és keverjük hozzá habverővel a tojást. (Olvasztott margarin állaga lesz.) Dolgozzuk el a kapott masszát a lisztel, majd dolgozzuk bele a rizstejszínt is.
Vegyük három részre a tésztát és nyújtsuk őket egyenként 6-8 mm vastagságú téglalapokra. Ez elég soknak tűnhet, de nehezen kezelhető ez a tészta. Én rendesen puzzleoztam vele.
Béleljünk ki egy tepsit zsírpapírral és tegyük bele az első lapot. Kenjük meg lekvárral és szórjuk meg a cukrozott daráltdióval, majd tegyük rá a következö lapot,... Ha felépítettük a zserbót, tegyük előmelegített sütőbe 110 fokra (légkeveréssel) kb. 1-1,5 órára. Mielőtt betennénk a sütőbe, tanácsos fogpiszkálóval átszurkálni a süteményt, mert könnyeben sül meg.
Ha kész, vegyük ki a sütőből és ha már lehűlt, vonjuk be csokimázzal.

Bevallom őszintén, nekem előszőr rengetegnek tűnt ez az olajmennyiség. A friss zserbónál szerintem érződött is az íze. Párom szerint nem. Mindenestre bemenkítettem pár szeletet a hűtőbe és néhány nap múlva ismét megkostóltam. Akkor már nem lehetett érezni az olaj utóízét a tésztán.

Ami pedig a lekvárt illeti, csak házilag készített lekvárt lehet használni, amiben nincs más csak nádcukor és a gyümölcs. Én most letchi lekvárt használtam, mert feszt nem bírtam kinyitni se az eper, se a cseresznyelekvárunkat és a férjem nem volt itthon. Szóval elég drága zserbó lett.

Vendégváró vidám rizs lenmagos karalábéval és sárgarépával

Itt a tavasz, gondoltam hadd mosolyogjon az asztal is.

Hozzávalók a rizshez:

• 1,5 bögre rizs
• 3 mk só (finomítatlan)
• 1 tk kurkuma
• 10 dkg spenótlevél
• 1-2 ek almalé
• olivaolaj (extra szűz, első hideg sajtolásból)

Elkészítés:

Mindegyik színhez fél bögre rizst használunk. Egy adagot megfőzünk hagyományosan 1.5szeres sós vízben. Egy adagot úgy főzünk, hogy 1 mokkáskanál sót és 1 teáskanál őrölt kurkumát teszünk a vízbe. A harmadik adaghoz pedig szintén teszünk 1 mokkáskanál sót és spenótkrémet. Ez utóbbit úgy készítjük, hogy a megmosott és kierezett spenótleveleket összeturmukszoljuk 1-2 evőkanál 100%os almalével.
Mikor elkészültem a különböző színű rizsekkel, tálalás előtt mindegyikhez kevertem egy kevés olivaolajat.

Hozzávalók a zöldséghez:

• 4 db szép hosszú vékony sárgarépa
• 1 kicsi karalábé
• 2-3 evőkanál lenmag

Elkészítés:

Ehhez az ételhez megint a sem vizet sem zsiradékot nem igénylő csodalábosomat használtam (de ilyen híján készíthetünk ropogós párolt zöldséget is utólagosan lenmaggal megszórva).
A sárgarépákat meghámozzuk, 3-4 részre vágjuk és felcsíkozzuk. A karalábét meghámozzuk és szintén vékony csíkokra vágjuk. Betesszük a lábosba, megszórjuk lenmaggal és fedő alatt alacsoy lángon kb. fél-3/4 órát "főzzük". Nem kell aggódni, ilyen lábosban nem fog letapadni, sem odaégni az étel. De ha sokat emelgetjük a fedőt, tegyünk egy evőkanál vizet hozzá.

A végeredmény pedig nemcsak mutatós, hanem nagyon finom is. Íme:

Medvehagymás pesto

Nem az én receptem, de tökéletes a diétához. Csak arra kell majd odafigyelni, hogy a só finomítatlan legyen és az olaj első hideg sajtolásból származzon. Rizstésztához ajánlom és tehettek rá Siccike féle "parmezánt".

Párolt kelbimbó rizzsel

Itt azt hiszem nem írok ilyeneket - mert nevetségesnek tűnik - hogy hozzávalók. Kelbimbót pároltam vízgőz fölött és rizst főztem hozzá. Készítettem szószt is, rizstejszínnel és combavaval de sajnos erre sem emlékszem. Mondjuk combavat amúgy sem lehet itthon kapni, legalábbis én még nem láttam. Persze a zöldcitrom is megteszi helyette, mégha nem is teljesen egyforma az íze, azért közelít.
Mindenesetre kezdhetek elég komolytalannak tűnni. Mentségemre legyen mondva, hogy kb. 3 hete készítettem ezt vacsorára és természetesen nem jegyeztem föl hogyan.