Elköltöztünk

Gondoltam mostmàr publikussá teszem ezt az információt... annál is inkább, mert még engem is megdöbbent mennyire keveset írok ide.

Elég húzós volt a tavalyi tanévben a meló. Nagyon szerettem, de leszívta energiáimat. Mindamellett nem voltam túlfizetve sem. H1es kategória, félàllàs. Júniusban pedig eldöntöttük, amin már évek óta agyaltunk, hogy elköltözünk. Ennek több oka van, amelyeket most nem is szeretnék részletezni, mindenesetre a hazai infókat hallva egyáltalán nem bántuk meg a döntést, még ha rendesen el is voltunk/vagyunk veszve itt az adminisztráció útvesztőiben. Persze erre fel is voltam azért valamennyire készülve, de nem gondoltam volna, hogy 100%ban igaz a férjem által hangoztatott jellemzése az itteni életfilozófiànak: Lassan délelőtt, nem tùl gyorsan délutàn.

Így aztán egész nyáron dobozoltunk. Bedobozoltuk eddigi életünket és felpakoltuk a padlásra. Becsomagoltunk 4 bőröndbe, 3 kézipoggyászba (a negyedik a basszusgitár volt) és útra keltünk. No szó, ami szó, új otthonunk Réunion szigete. Már az adminisztrációs herce-hurca is a vége felé közeledik. Ràadàsul sikerült karàcsonyra beszereznünk egy fenyőnek mondható fát. A gyerekek ugyan rettenetesen vàrtàk a havat és a hóember építést, de kisebbikkel sikerült megegyeznem egy homokemberben és nagyobbikkal pedig kidíszítettük a házat az ő remekműveivel. Es persze rendkívül élvezik a tengerpartozàst.

Szó, ami szó továbbra sem hiszem, hogy hatalmas gyakorisággal tudnék jelentkezni, de majd igyekszem. Ugyanakkor  az alapanyagok is másak, legalábbis zöldség és gyümölcs téren. Ami nekem itt olcsó, az horribilisen drága lehet otthon, ha egyáltalán kapható. Majd igyekszem mindig valamely otthon kaphatóhoz hasonlítani az ízét.

Mikulás hacacáré avagy anya megőrül

Tegnap délutáni készülődés tök izgi. Szuper. Süti sütés a Mikulásnak (szigorúan közösen ) hogy ne várjuk üres kézzel szegényt. Mennyi meló kihordani egy éjszaka azt a rengeteg ajándékot. Csizmapucolás, stb. Anyamikulás "bekommanózza" éjszaka az ajándékokat és mivel nagyon elfáradt :) megeszi a sütiket. Reggel nagy öröm. Hurrá jött a Mikulás, tele csizmák, roskadozik az ablakpárkány.
De aztán ugye anya elhatározta, hogy mivel szülős ünneplés lesz a bölcsiben ezért ő is megy. Pofáraesés: az ünnepség mégsem délelőtt tízkor van, hanem délután negyed3kor. Bölcsibuli kilőve. Oviban kiderül, hogy épp e jeles napon van az ebédbefiztés, de sebaj: lehet kártyával fizetni. Mindenesetre legalább az udvaron bóklászó piros ruhás csilingelős vénember látványa dobott egyet a hangulatomon.
Uzsgyi haza: gyorsan valami kreatív és könnyen elkészíthető dolgot kiötölni és lemodellezni a napközibe. Siker. Iskolába befut. Háhá. Még pénteken néhány igen leleményes gyermeknek sikerült az egyik wcben leszerelni a csapokat és sz*rral bekennei mindent. Mikulásbuli - mivel senki sem vállalta magára a dolgot - elmarad. Tanszoba szuper, terem feldíszítve, bár a dobhártyám közben beszakadt, majdnem.
Futás a kocsihoz (mert ma nálam volt, mivel a férjem az egyetemen nyíltnapot rendezett), robogás az oviba, bölcsibe, futás vissza suliba. Ismét jön a Mikulás. Mostmár a gyerekeknek is kezd sok lenni. Kicsi összekakilja magát (pedig már azt hitte az ember,hogy a múlt heti hasmenős betegségnek vége ; igen ám, de az a sok csokoládé...) nagyobbik kezdi fájlalni a hasát. Eszter néni pofátlanul nem segít elpakolni, rohan haza a két  - egyik büdös, másik szenvedő,de - hazamenni nem akaró gyerekkel. Otthon nagyobbik cifraf*s. Smecta + rízs = szupervacsi.
Fürdés.Közben apa befut a basszusgitárjáért (este koncert) Száncsó haverjával. Anya már annyira kivolt, hogy épp nagyon üvölt. Gáz. Mért nem telik az a kád? Ja, hogy kisebbik kihúzta a dugót ;) No mindegy. Itt már kicsire nem adunk, nagy meg nem számít. Szárítkozás és pizsifelvevés zökkenőmentsre sikerült. Szerintem itt már vágták a gyerekek is, hogy itt a vége. Azért csak lett estimese, mivel nagyobbik kijelentette, hogy nem érdemlik meg és ettől ellágyult a szívem.
Olvasáshoz meseválasztáshiszti, nagynehezen megegyezés, végül minden zokszó nélkül fejeket álomra hajtás. :)

Kellemes Mikulást mindenkinek!

Zat

Íme egy videó, amit nagyon szeretek. A párom a basszusgitáros. Vígan ugrál. Immáron több mint három éve semmi tünet, semmi shub és sosem szedett gyógyszert, max. homeopátiásat.

Mért nem teszek fel recepteket mostanában?

Nem a lustaság az oka. Bár betudhatjuk annak is, mivel a munkából hazaesvén totál leeresztek. Persze szigorúan csak addigra, mire a gyerekek már ágyban vannak. Hozzá kell tennem, hogy a munkám szuper, élvezem és míg a srácokkal vagyok pörgök ezerrel, térülök-fordulok, nem érzem a fáradtságot.
Azt hiszem az első hospitálás alkalmával már eldőlt bennem, hogy mivel szertnék később foglalkozni, csak nem fogalmazódott meg konkrétan, szavakban. Történt ugyanis, hogy Pécsett az Éltes Mátyás Iskolában voltam hospitálni és találkoztam egy csodagyerekkel. Azóta is előttem van az arca. Nem is értettem mit keres ebben az iskolában, csak sejtem, hogy halmozottan hátrányos helyzete miatt került oda. Remélem azóta sikerült tehetségét kamatoztatnia.

Lépjünk tovább.

No történt még az is, hogy úgy egy hónapja a számítógépünk elhalálozott. Újjáélesztették, de nem sikerült minden adatot megmenteni, lásd pl. a fotóimat. No és persze azért egy párszor még formatálni kellett, mivel a "szakszerű" ujjáélesztést követően kb. kétnaponta tetszhalált imitált. Ugyanakkor a fényképezőgépem is immáron bemondta az unalmast, de mivel ragaszkodom hozzá, elviszem javíttatni. Szeretném hinni, hogy megmenthető. Találtam is egy szimpatikus helyet Pécsett, oda el is viszem hamarosan a gépet.

Mindamellett ez igen mellékes is, mert mióta dolgozom (nem egész két hete) férjem főz esténként, ami nem azt jelenti, hogy nem eszünk finomakat (bár általában nem sok ideje marad a két lurkó mellett a konyhában tüsténkednie), de ő aztán pláne nem nézi, hogy mely összetevőből mennyit tesz az adott ételbe. Nekem is ezt volt a legnehezebb megszoknom, mikor elkeztem a blogírást, mert ugye mégsem írhatok olyan recepteket, hogy tegyünk bele némi ilyet, némi olyat, egy kevés ezt-azt,...

Lényeg a lényeg, ne haragudjatok, de azt hiszem ezentúl ritkábban fogok tudni előrukkolni valamivel. Van néhány recept a tarsolyomban, de eleinte nem lesznek hozzá képek . :(

Rizsliszt

Réunion szigetén voltunk egy hónapig, majd beszámolok róla, de nem erről szeretnék írni most.
Több mint egy napot kellett repülőznöm ahhoz, hogy rájöjjek nem mindegy milyen rizslisztből készülnek a receptjeim. Történt ugyanis, hogy karácsonykor mindenki kivette részét az előkészületekből és mivel a "tiramisum" húdetutijólsikerült, anyósom meg kávésdesszert mániás, rám jutott a desszert készítés feladata. Loholtunk is rendesen párommal, hogy rizsliszet kapjunk a piskótához. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen komplikált művelet lesz. Végül az Asiastore nevezetű szupermarketben kaptunk is riszlisztet. Ragadt, nyúlt és még folytathatnám a felsorolást, de a szokásos laza piskótám semmi esetre sem jött össze.
Szóval minden itt található recepthez az ABO MILL rizslisztet használom. Nem akartam reklámozni semmit sem,de...
No és persze arra is gondoltam, hogy a lisztben található keményítő lehet az oka és akkor loholtam, futottam, kerestem még egy nagyot és vettem keményítő nélküli úgyszintén kínai rizslisztet. Nem az volt a gond! Csak azért írom le mindezt, mert láttam kínai élelmiszerboltban azóta itthon is és más receptekhez biztos nagyon jó, de az enyéim nem evvel lettek kikisérletezve.

Egy átlagos főétkezés...

...nálunk igen egyszerűen áll össze. Hétköznap esténként ugyanis nincs időm vagy ha lenne is azt is inkább a gyerekekkel töltöm. Szóval általában az alap rizs vagy quinoa, esetleg krumpli, ritkábban köles vagy hajdina. Ehhez párolt zöldségeket készítek. Már úgy rendesen vízgőz fölött párolva. Nem is értem egyébként a "vajon párolás" kifejezést. Mindehhez készítek valamilyen szószt vagy egész egyszerűen valamilyen olajat teszünk rá esetleg tamarit. Nekem személy szerint ez utóbbi nagy kedvencem főleg rizshez.

Segítség!!!

Amint látjátok megváltoztattam a blogom hátterét. Nem vagyok vele teljesen megelégedve, de már nagyon untam az előzőt.
Na nem is ez a lényeg, hanem hogy a bejegyzéseim szövegszíne fekete. Én ezt nem éppen csípem, de hiába próbálkozom megváltoztatni, nemes egyszerűséggel fekete marad. Jó persze avval szórakozhatnék, hogy minden egyes alkalommal amikor megírom a bejegyzést, ott kiválasztom a színét, de nem szeretnék evvel szerencsétlenkedni.

Ha van ötleted, hogy mit tehetnék, légyszi oszd meg velem.

Előre is köszönöm.

Baptisteról...

...egy kis kórtörténet


A betegség először 2000 decemberében jelentkezett, egyik szemére megvakult. Akkor asszem éppen Párizsban élt és egy szemészeti klinikára vitték. Ott persze nem találtak semmit. Elvileg minden rendben volt a szemével így aztán kortikoidot kapott. Vissza is nyerte a látását. Akkor már megemlítették, hogy lehet ez SM.

A következő shub 2001 szeptemberében volt, az egyik karja kvázi érzéketlenné vált és nem bírta a mozgását sem koordinálni. Még mindig nem lehetett kimutatni az SMet, de ismét megemlítették neki és a kortikoid újfent hatásosnak bizonyult.

Ekkor már utána nézett a betegségnek és mivel már akkor sem volt feltétlen híve a hivatalosan vett orvostudománynak jó fülekre talált nála egy kis vidéki orvos ajánlása, miszerint jól tenné ha elolvasná Dr. Jean Seignalet könyvét és legalább a tehéntejet és -termékeket mellőzné az étrendjéből.

Ezt mondjuk úgy meg is tette. Azért voltak kivételek, ritkásan fogyasztott vajat például süteményeket avval készített, no és persze néha egy kis compte. Ez utóbbinak én sem tudnék ellenálni asszem, főleg ha nem is biztos, hogy beteg vagyok.

Így aztán shubjai nem is voltak, de kb. 4-6 havonta jelentkeztek apróbb problémák, mint bizsergés a végtagokban, vagy emlékszem egyszer nem tudta a jobb kezét használni (lévén egyetemen tanít elég érdekes lehetett, ahogy macskakapart a táblára), másszor meg beszűkült a látása. Ezeket a kisebb tüneteket mindig sikerült kikúrálni a 3 különböző dózisban adagolt "dilu vac genhevac" b neveztű homeobogyókkal és a superoxilase névre hallgató antioxidás hatású étrendkiegészítővel.
Aztán 2007 nyarán ellátogatott hozzán bátyja, akit akkor már több mint 5 éve, hogy nem látott. Hervé sosem járt Magyarországon és szeretett volna megismerkedni a magyar konyha ízvilágával.

Hát uccu neki, Eszter főz. Volt itt minden. Meggyleves, pörkölt nokedlivel és tejföllel, túróscsusza, csúsztatott palacsinta,... Persze leginkább salátákat és gyümölcsöt ettünk a kánikulára való tekintettel, de rengeteg tejes dolog is készült. Baptiste ekkor döntött úgy, hogy hagyja az egészet a fenébe, hisz akkor nem is volt biztos, hogy beteg, fogalma nem volt róla mi lenne, ha megint úgy enne mint régen. Én bevallom őszintén nem is foglalkoztam a témával, mármint az SMmel. Egyáltalán nem vettem komolyan, azt sem tudtam mi fán terem és nem is nézem utána, lévén még kapcsolatunk elején beszélt róla egyszer. Amúgy meg már csak azért sem érdekelt, mert nem gondoltam, hogy ez bármilyen befolyással lehet kapcsolatunkra. Szerelmes voltam, mint a nagyágyú és vagyok a mai napig. Mindamellet a férjem a legjobb barátom is.

Szó ami szó. Egyik este mikor a Sétatéren nyomták a fesztiválon, Baptiste felhív, hogy nagyon berúghatott, mert duplán lát és ez milyen vicces. Ja. Másnap mikor a szemébe (ill. szemeibe) próbáltam nézni, bajosan sikerülhetett volna. Felhívtam rá a figyelmét, hogy finoman szólva is kancsal. Az egyik szeme úgy gondolta, hogy akkor ő most nem mozog. Ha totál elfordította a fejét jobbra és így a bal szemével is jobbra kellet néznie, akkor sikerült normálisan látnia.
Még azért elmentünk balatonra, aztán Pesten fölraktuk Hervét a gépre, majd visszaindultunk Pécsre és NEKEM KELLETT VEZETNEM. Ááááááááááááááááááááááá. Akkor volt, hogy tíz éve kaptam meg a jogsit, de nem vezettem tán egy percet sem. Nem volt ám para. Áh. No mindegy, hazaértünk. A kancsalság nem távozott, homeo bogyó ide vagy oda. Elmenesztettem hát a körzeti orvoshoz. (Akkor járt először orvosnál, mióta Magyarországra jött 2004ben.) Effektíve avval küldtem el hozzá, hogy adja elő az SM teóriát és kérjen beutalót a Neurológiai Klinikára. Kapott. MR plusz egy kis gerinccsapolás = diagnosztizálták az SMet. Kortikoid újfent. Hát persze. Mi más? Rendbe jött teljesen. Ill. egy vicces dolog hátra maradt. Az érintett szemét azóta a másiktól függetlenül is tudja mozgatni. ;)

2007 júliusa óta követi a Seignalet diétát. Azóta semmi. Kétszer érzett bizsergést az ujjaiban, nagyon enyhén és a szokásos homeo kúra el is mulasztotta. Néha elég fáradt vagy éppen fáj a feje. Nekem is sokszor fáj a fejem, pedig nem vagyok beteg és fáradt is elég sűrűn vagyok lévén a két gyerkőc fáradhatatlan. Ezt szoktam ám mondani páromnak is. Fáradt vagy? Na és? Én is. Ilyenkor rádöbben, hogy nincs ebben semmi nemnormális.

Egy kicsit lehet, hogy most szárazra sikerültem, de így bevezetőképpen tényszerű szerettem volna lenni.

Folyt. köv.

Vega szakács kerestetik

Ezt gondoltam közzé teszem, ha valaki nem ismerné Virginie blogját. 2009 októberétől egy bio-vega étterembe szakácsot keresnek Korzikára. Akit érdekel itt megtalálja az eredeti bejegyzést.

Nyár

Rendesen eltűntem az utóbbi időben. Gyönyőrű, bár férjem számára kissé meleg nyarunk volt (van).

Ünnepeltünk első szülinapot...
...nyaraltunk Dömösön...
...nyaraltak nálunk......sógornőm fotós...
...Emil is fényképezett......voltunk Villányban is...
... no meg nyaraltunk a Balcsin is, de arról még nem tettem fel a képeket a gépre.

Idli

Az Absolutely Green blogon láttam előszőr ezt az indiai ételt. Remek lehet kenyér helyettesítésére. Még nem próbáltam, mert be kell szereznem a hozzávalókat. Asszem sajnos ez csak legközelebbi budapesti látogatásom alkalmával tudom megtenni.

Mindenesetre addig is utánanéztem a fő összetevőknek. Ebből az urad dal a legfontosabb.

No meg megnéztem két videót is az elkészítés módjáról:

• az első videó érthetőbb
• a második videó vicces ugyan, de meggyőzőbb

Nem mintha nem várakozna legalább egy tucat recept...

Nem, nem vagyok lusta, csak éppen most más éppen fontosabb dolgokkal vagyok elfoglalva. Rengeteg recept várakozik és mire eljutok addig, hogy ide bejegyezzem valószínűleg a felére sem fogok emlékezni, vagy elgalábbis nem pontosan.
Már vagy egy hete azon vagyok, hogy feltöltöm az elemeket a fényképezőgéphez, de az is mindig elmarad. Jelzem azt sem tudom hol van az elemtöltő, mert a húsvéti családlátogatásos pesti út óta még nem sikerült kipakolnom...
Előtte párom elvolt Franciaországban turnézni a zenekarral. Majd egy hetet volt távol. Mióta ismerjük egymást két napnál hosszabb időre (azt is csak egyszer) még nem váltunk el egymástól. Féltem egy kicsit, vagyis pontosabban fogalmazva féltettem. Lehet nevetségesen hangzik, de izgultam vajon mit fog enni. Sürögtem-forogtam is a konyhában rendesen az indulás napján. Megsütöttem egy adag (azaz 16 darab) meggyes-diós muffint és csináltam aszaltgyümölcs golyócskákak lenmagbundában. Vicces, hogy édességeket gyártottam, de tudom milyen, főleg ha utazik. És volt még ott étcsokoládé, mézes szezámszelet, friss gyümölcsök és zöldségek, no meg főtt tojás. Tudom, tudom, a főtt tojás nem ajánlott... Természetesen elcsomagolásra került a rizsfőző úgy másfél kiló rizs kiséretében és egy fél üveg hideg sajtolású olivaolaj, valamint finomítatlan só és barnacukor. Szerencsére útközben megpihentek egy kicsit apósoméknál Franche-Comtéban és újratankolt, Bordeauxban meg már volt ideje és lehetősége bevásárolni. Teljesen fölösleges volt izgulni.
És mi a pláne? Egy jókora szatyornyi sajtot hozott nekem ajándékba. Nem tudom hogy képes rá, főleg francia lévén, hogy ő nem eszik sajtot és nekiáll nekem válogatni. Ráadásul ugyanaz a kedvenc sajtunk: Comte. Rendkívül büszke vagyok Rá!
Szóval mint mondtam izgalmam az étrendjét illetően alaptalannak bizonyult. Viszont Emil (a nagyobbik fiam) nehezen viselte apja távollétét. Jött ugyan Nagyi és Gabi a hugom is. Így nem is tűnt annyira fel, hogy Apa ennyire hiányzik. Ámde mindketten hazamentek vasárnap délután és párom hétfőn délutánra volt várható. Én már egész vasárnap éreztem, hogy lóg valami a levegőven. Kiscsibém egész nap szontyoli volt, lebiggyesztett ajkakkal reagált mindenre. Hát meg is jött a vihar. Anyukám és hugom távozása után az ölemben üldögélt és én kissé melegnek éreztem. Lázmérőztünk. 38,6. Nem a világ vége, ettől sokkal magasabb láza szokott lenni általában, amikor beteg. Azért adtam lázcsillapítót lefekvés előtt. A kicsi kivételesen nem ébredt föl éjszaka, egy hete először. Nyöszörgést hallottam a gyerekszobából, bementem hát megnézni mi lehet. Emil rángatózott tetőtől talpig, mintha vacogna és nagyon melegnek éreztem. Általában könnyen pánikba esem (mióta anya vagyok), de most tudtam ezt nem tehetem. Egyedül vagyok. Kiemeltem az ágyból, lázat mértünk, 39,1. Még mindig messze nem annyi, mint amiket tud produkálni. De annak ellenére, hogy ilyen még nem fordult elő, tudtam, lázgörccsel állunk szemben. Nem volt időm utánanézni mi a teendő. Cselekednem kellett és gyorsan. Kapott egy antipiretikus végbélkúpot és ringattam, nyugtattam, közben beszéltem hozzá, beszélgettem vele. Szerencsére teljesen magánál volt és a görcs is alábbhagyott, majd elmúlt. Ivott egy kicsit és visszafektettem az ágyába. Az ijedségtől zokogtam vagy fél órát. Eldöntöttem nem alszom, vigyázok Rá. Hajnal 2 magasságában nem bírtam tovább, de képetlen voltam magára hagyni. Befeküdtem hát mellé és együtt aludtunk. Barnabé egész éjjel meg sem moccant. Mintha tudta volna, hogy Emilnek azon az éjjelen nagyon nagy szüksége van rám. Reggel még mindig lázas volt, 38,9. Kapott megint lázcsillapítót és mentünk a dokihoz. Hihetetlenül jól viselkedett, türelmes volt és szófogadó: egy angyal. Késésben volt a dokinéni, pedig időpontra mentünk. Akárhogy vizsgálta is a gyereket, semmit sem talált. Lázat mért és mivel még mindig nem ment lejebb, jött a szuri. Még csecsemőnek sem láttam így sírni szuritól, a szívem szakadt belé. De a kis Hős hamar megnyugodott. Hazajöttünk, nagyot aludt és a láza is lement.
Délután pedig Apa is hazajött...

Rövid az agyam

Nézegettem az ételfotóimat a számítógépen és jót röhögtem magamon. Mondjuk a blog szempontjából annyira nem mókás :(
Rá kellett jönnöm, hogy egy sor ételről fogalmam sincs, hogy csináltam. Legalábbis arányokra tuti nem emlékszem. Hozzá kell tenni persze, hogy általában piffre főzök. Ez volt a legnehezebb talán a diéta elkezdésekor. Mert új alapanyagokkal kellett dolgoznom és bizony akkor életemben előszőr szükségem volt szakácskönyvre. De ez nem tartott sokáig és mára már ugyanúgy "ahogyesikúgypuffan" főzést folytatok ismét. A blog kedvéért persze mostanában méricskélek, de nem írom fel... vagy ha fel is írom, ki tudja hova tűnnek a kis cetlik.
Arra jutottam, hogy ezentúl fölteszem ide a receptet, amint időm van írni és a kép majd jön, ha arra is van épp időm, hogy felvigyem a képeket a gépemre.
Így eleinte kicsit puritánul fognak majd kinézni a bejegyzések, de cserébe sokkal több recept fog itt szerepelni.

Hozzáállás kérdése

Úgy gondolom az első és legfontosabb dolog a gyógyulás felé a pozitív hozzáállás. Ez az étrend nem csodaszer, még maga Seignalet sem állított soha ilyet. Nyílván rengeteget segít az egészséges (értem ez alatt a lehető legtermészetesebb alapanyagok használatát és olyan módon történő elkészítését, mely az élelmiszerek összetételét nem vagy csak kis mértékben alakítja át, hogy könnyebben és több fontos vitamin és ásványi anyag szívódhasson fel) étrend. Ugyanakkor a lelki egyensúly is sokat számít. A szkelrózis multiplexben szenvedő betegek nagy ellensége a stressz. Persze nehéz ezt a tényezőt kiiktatni, főleg, hogy maga a betegség ténye és a folymatos kontrollvizsgálatok (már aki jár rá) is elég stresszesek.

Szerintem az első fontos dolog: el kell határozni, hogy meggyógyulunk. Ez így elég abszurdul hangzik, mivel az orvostudomány szerint gyógyíthatatlan betegséggel van dolgunk. Ennek ellenére úgy vélem ez a hozzáállás elengedhetetlen a jobbulás felé vezető úton. A diéta is csak úgy működhet, ha nem nyűgként éljük meg. Ha folyamatosan alakítjuk át étrendünket, elkerülhető annak föladása. Sok beteg már csak a tejtermékek (és akár először csak a tehéntej és származékai) elhagyásával is meglepő sikereket ér el. Seignalet nem híve ennek. Szerinte 100%ban kell követni az étrendet. Én is a móndó vagyok, hogy a 100%ra kell törekedni, de nem gondolom, hogy ezt az egyik napról a másikra kéne megtenni.

Végül, de nem utolsó sorban a környezet is sokat segíthet. A család szereteténél és megértésénél nincs fontosabb dolog. Ki vitt már véghez nagy tetteket, minden lelki támasz nélkül? Nem ismerek ilyet.

Az is fontos, hogy ne gondoljunk a betegségre. Most felmerülhet a kérdés, hogy hogyan ne gondoljon rá az ember főleg ha ezt az "antiszociális" (mert ugye elég nehéz étteremben enni vagy utazáskor akármit vásárolni) étrendet követi? Lehet. Páromnak már nem okoz gondot és nekem sem. Az egész családra így főzök és nemcsak azért, mert nem szeretnék kétfélét főzni minden alkalommal, hanem azért is, mert a közös étkezés, a közös étel a család egyik összetartó ereje. Persze ez nem azt jelenti, hogy én is teljes mértékben követném a Seignalet diétát. Eszem tejtermékeket, de attól még az alap lehet közös. Ma délben például spenótos paradicsomos risotto volt csak én tettem rá a tányéromban egy kis parmezán sajtot is a kisfiam pedig az első tányérra tett a sajt mellé tejfölt a risottora, a második tányérnál már csak parmezánt tett rá plusszban. Mert igen kérem, a mostanában "rosszevő" gyerekem ma készer is szedett. Hurrá!

Gyerekek

Elképesztő mi minden oda nem illő dolog található egyes élelmiszerekben. Én már régóta olvasom a címkéket és alapból nem vásárolok olyat, ami tele van adalékokkal, ízfokozókkal és mesterséges ételszinezékekkel.

A videó, amit most kaptam e-mailben a 2. pécsi Waldorf Óvóda egyik tagjától nem feltétlenül kapcsolódik blogom eredeti témájához, "csak" annyiban, hogy mennyire befolyásolja életünket és egészségünket, amit eszünk.

Elképesztő mennyi mindennel találkozik már akár egy kisgyermek szervezete, ha nem figyelünk oda.

Felháborító

Nem is felháborító, mint inkább elkeserítő...

Mivel kisfiam elaludt, gondoltam keresgélek egy kicsit a neten mit írnak a szklerózis multiplexről és a lehetséges "gyógymód"okról. Azért teszem zárójelbe, mert eleddig semmi olyat nem találtam, ami meggyőzött volna. Minden a tüneti kezelésre korlátozódik vagy a betegség hátráltatására, amit az immunrendszer gyengítésével érnek el. Te jó Ég!

Ezt olvasva meg aztán nagyon elkeseredtem :
http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/neuro/ms/?article_hid=118567

Kérdem én : Mért csodálkoznak Magyarországon az orvosok, hogy a SMes betegek java része sokszor kűzd depresszióval? Naná, hogy depressziós lesz, ha azt mondják neki, hogy semmi nem használ igazán. Néhány orvos olyanról nyilatkozik, amiről finoman szólva is gőze sincs: vagy mert elvakult akadémikus vagy ki tudja. Nem is tudom már mit gondoljak.

Mindenesetre megszületett a döntés. Lefordítom Dr. Jean Seignalet könyvét. Nem érdekel mennyi időmbe kerül!

Tettem egy új felfedezést

Most - így újraolvasgatva Seignalet könyvét - rábukkantam egy igencsak nem elhanyagolható részletre, mellyel sok időt és energiát spórolhattam volna meg magamnak. Állítólag nem baj, ha a termékben, amit meg szeretnén vásárolni kukorica- vagy búzakeményítő van, mert igen elhanyagolható mértékben van bennük.
Én azért megnézem továbbra is, de néha tényleg lehetetlenség olyat találni, amiben nincsen. Ráadásula férjem szójaszósz fügő. Abban pedig mindig van. Eddig is ette és még nem vettük észre, hogy ez befolyásolta volna az étrend hathatósságát.
Tévedések elkerülése végett pedig megjegyzem, nem feltétlenül drágább így enni. Mi heti kétszer járunk piacra. Jól megrakodva térünk haza. Én zöldséget, gyümölcsöt és húsárút (legyen szó felvágottakról vagy hentesárúról) ezer éve nem vettem boltban. Általában 3 és 5ezer forint között hagyok ott a piacon és minden nap főzök. Van, hogy kétszer is. A párom - noha nem látszik rajta - rengeteget eszik. Én még most is csak ámulok és bámulok, hogy hogy fér bele annyi... És mi lesz vele?
Ami meg a «tej»termékeket illeti. Én már tök jól kitapasztaltam, mikor-hol-mit lehet elfogatható áron beszerezni. Ez gondolom minden városban más lehet és egyéni felfedezőtúra szükségeltetik hozzá. De a szója- és rizstejet általában a DMben veszem. Eddig még mindig ott volt a legolcsóbb.

Lám egy érdeklődő...

Rég nem írtam, mert sajnos nem volt időm rá: karácsony, gyerekek, stb. Nem részletezem.

Akkor kezdjük is a legelején a dolgot. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy más is megismerkedhessen a Seignalet féle gyógymóddal, mely az autoimmun betegségeket hivatott kezelni. Gondoltam megvárom, hogy páromnál beválik-e és csak aztán hozom létre ezt az oldalt.

Első hallásra nehéznek tűnik betartani a "diétát", amit ez a francia neurológus professzor - Catherine Kousmine és más előfutárok munkájára alapozva - dolgozott ki. Alapja annyi (ha nagyon vulgarizálni szeretném a dolgot), hogy a beteg semmi olyat nem ehet meg, amit az ősember sem evett. Ehhez társul még, hogy nem lehet olajon/ban sütni vagy 110 fok felett főzni. Elsősorban a párolást javasolja és a lehető legrövidebb ideig.

Tehát a lényeg, hogy semmi az évszázadok alatt módosult vagy módosított dolgot nem lehet enni, tejtermékek is kizárva, valamint a gabonafélék.

Joggal tevődik most fel bennetek a kérdés, hogy akkor mit lehet enni? Na ezért hoztam létre ezt az oldalt. Először is szeretnék készíteni egy táblázatot a fogyasztható élelmiszerekről, majd pedig megosztom veletek receptjeimet. Mert ugye másfél év az hosszú idő. Szóval mostanra már nagyon beljöttem.

www.seignalet.com

Ha valakit bővebben érdekelne a téma és franciául is tud a www.seignalet.com oldalon tájékozódhat erről a gyógymódról.

Seignalet

Íme a könyv, amiről beszéltem. Egyenlőre magyar fordítása még nincs. De mint tudjuk: ami késik nem múlik. Talán egyszer nekifutok vagy megteszi más helyettem.