Paradicsomleves

Úgy jó egy hónapja kértem páromat szedje már le azt a rengeteg zöldparadicsomot, nehogy megfagyjon nekem (akkor épp volt egy hét hideg idő). Majd csinálok én belőle zöldparadicsom lekvárt. Úgyis régóta tervezem. Hát igen. Eltelt egy hét, kettő, három és a több mint 3 kiló paradicsom kezdett megérni a konyhában. Végül csak megcsináltam azt a lekvárt és jelentem alássan isteni lett, de csak 80dkg-ból, mert a többi nemigazán volt zöldnek mondható. A rosszakat kidobáltam, a többit újságpapírba csomagoltam...

De mi lenne ha csinálnék valami olyat, amit nem szoktam. Bevallom őszintén a paradicsomleves gondolatára a gyomrom is összerándult. Gyerekkoromban ki nem állhattam. Azóta néha megkóstolom, ha nagypapám csinál, de nem. Még mindig nem.

Viszont egyik nap Emil avval jött haza oviból, hogy paradicsomleves volt és az milyen finom. Jaj, jaj, jaj. A gyerekért mindent. Neki veselkedtem hát:

Hozzávalók:

• 8 paradicsom
• 0,5 l paradicsompüré (nem sűrített, sótlan)
• kb. 5-6 dl víz
• 1 tk só (finomítatlan)
• 3 ek nádcukor
• fél fej vöröshagyma
• oregáno

Elkészítés:

A paradicsomot felkockázzuk (hibás részeket kivágjuk) és a hagymát fölaprítjuk. A sóval alacsony hőfokon föltesszük főni. Ha levet ereszt hozzáadjuk az oregánót (kb. 1 ek) és úgy 1 deci paradicsompürét. Összerottyantjuk, levesszük a tűzhelyről és összemixeljük. Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük és visszatesszük főni. Ha a cukor elolvadt, hozzáadjuk a maradék paradicsompürét (nálam despar passata di pomodoro rustica) és vízzel tetszőleges állagúra higítjuk. Pár percig még melegítjük és kész is.

A délicieux jelzőt kapta párom részéről és nekem is ízlett, ráadásul nagyon. A kisebbik csemetém csak, úgy habzsolta. Na kinek nem jött be? Lehet találgatni.

A kép, nem sikerült, ahogy mostanában egyik sem. Sajnos halódik a gépem és marhára nincs kedvem töketlenkedni vele. :(