Que ton aliment soit ton seul médicament...

... azaz "Hogy ételed legyen egyetlen gyógyszered." mondta Hippokratesz.

Mért nem teszek fel recepteket mostanában?

Nem a lustaság az oka. Bár betudhatjuk annak is, mivel a munkából hazaesvén totál leeresztek. Persze szigorúan csak addigra, mire a gyerekek már ágyban vannak. Hozzá kell tennem, hogy a munkám szuper, élvezem és míg a srácokkal vagyok pörgök ezerrel, térülök-fordulok, nem érzem a fáradtságot.
Azt hiszem az első hospitálás alkalmával már eldőlt bennem, hogy mivel szertnék később foglalkozni, csak nem fogalmazódott meg konkrétan, szavakban. Történt ugyanis, hogy Pécsett az Éltes Mátyás Iskolában voltam hospitálni és találkoztam egy csodagyerekkel. Azóta is előttem van az arca. Nem is értettem mit keres ebben az iskolában, csak sejtem, hogy halmozottan hátrányos helyzete miatt került oda. Remélem azóta sikerült tehetségét kamatoztatnia.

Lépjünk tovább.

No történt még az is, hogy úgy egy hónapja a számítógépünk elhalálozott. Újjáélesztették, de nem sikerült minden adatot megmenteni, lásd pl. a fotóimat. No és persze azért egy párszor még formatálni kellett, mivel a "szakszerű" ujjáélesztést követően kb. kétnaponta tetszhalált imitált. Ugyanakkor a fényképezőgépem is immáron bemondta az unalmast, de mivel ragaszkodom hozzá, elviszem javíttatni. Szeretném hinni, hogy megmenthető. Találtam is egy szimpatikus helyet Pécsett, oda el is viszem hamarosan a gépet.

Mindamellett ez igen mellékes is, mert mióta dolgozom (nem egész két hete) férjem főz esténként, ami nem azt jelenti, hogy nem eszünk finomakat (bár általában nem sok ideje marad a két lurkó mellett a konyhában tüsténkednie), de ő aztán pláne nem nézi, hogy mely összetevőből mennyit tesz az adott ételbe. Nekem is ezt volt a legnehezebb megszoknom, mikor elkeztem a blogírást, mert ugye mégsem írhatok olyan recepteket, hogy tegyünk bele némi ilyet, némi olyat, egy kevés ezt-azt,...

Lényeg a lényeg, ne haragudjatok, de azt hiszem ezentúl ritkábban fogok tudni előrukkolni valamivel. Van néhány recept a tarsolyomban, de eleinte nem lesznek hozzá képek . :(

Ylang-ylang

Ez a fotó is Réunionon készült.

Fantasztikus illata van.

Kreatív blogdíjat kaptam...

...Beától. Bevallom, nagyon meglepődtem. Nem voltak ilyen nagyratörő vágyaim, de jól esik az elismerés; főleg Beától. Miért? Mert mióta először jártam nála olvasgatni, rendszeresen visszatérek. Megérintenek az írásai, gondolkodásra késztetnek. Még akkor is, mikor félelmeiről, rosszabb pillanatairól mesél, nyugalom sugárzik soraiból, egyensúly és összhang. Akarva-akaratlam is összehasonlítom gondolatait betegségéről és a gyógyulásról a sajátjaimmal és Baptistéival is. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen ugyanazt az ösvényt járjuk, csak másképp fogalmazzuk meg. Mondhatnám azt is, hogy míg nem olvastam blogját, nem fogalmazódott meg bennem ez semmilyen formában és most sem biztos, hogy szavakba tudnám önteni, de az érzés azt hiszem ugyanaz. Ha az ember képes arra, hogy megtalálja saját nyugalmát, hogy békesség legyen a lelképen, hogy az Élettel egyensúlyban legyen, ne az legyen fontos, ami nincs, hanem ami van és ami még lehet, akkor mindenre képes, de az legalábbis biztos, hogy boldogan él.

Hogy mennyire vagyok kreatív, azt nem tudom. Sokmindent készítek kétkezi munkával, szeretek pepecselni. Erre mostanában nemigen jut időm, vagyis nem szakítok rá. Blogom célja egész egyszerűen a segítség nyújtás. Szerettem volna tapasztalataimat megosztani bárkivel, akinek szüksége lehet rá és aki érdekődő, nyitott az új dolgok iránt. Szeretném, ha Seignalet-t megismernék itthon is. Bár hozzá kell tennem, nem tartom csodaszernek. Az embernek mindenekelőtt hinnie kell önmagában, ott kell keresnie a gyógyulást.

Na, de térjünk is vissza erre a blogdíjra.

A díjat tovább kell adni és a szabályok a következők:
1. meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte,
2. a logót ki kell tenni a blogomba,
3. be kell linkelni azt akitől kaptam,
4. írni kell magamról 7 dolgot,
5. tovább kell adni a kitüntetést 7 blogtársamnak,
6. be kell linkelnem őket,
7. megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Magamról:
1. Nem szeretek magamról beszélni: azt hiszem ez az egyik oka, hogy eddig nem írtam meg ezt a cikket.
2. A legnagyobb kincsem, hogy szeretek és szeretve vagyok.
3. A "szakmámat" is szeretem, pedig mikor nekiindultam az egyetemnek még nem tudtam hova tartok. Abban az egyben voltam biztos, hogy nyelvekkel, kultúrákkal kell foglalkoznom. Mostmár azt is tudom, hogy a legnagyobb öröm, ha ezt más is megtanulhatja tőlem.
4. Szeretem, ha a két kezem magától alkot, gondolkodás és koncepció nélkül.
5. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tanulhattam rajzot és zenét.
6. Szeretek főzni, de azt hiszem ezt már sejtitek és utazni.
7. Jó lenne, ha kevésbé lennék türelmetlen és ha több önbizalmam lenne.

Kinek adom tovább?

Na ez az a rész, amin sokat agyaltam és nem biztos, hogy lesz itt 7 név. Nem azért, mert nem lenn ennyi erre díjra érdemes, blog, hanem mert nem vagyok egy nagy navigáló és még nem találkozam ennyi olyannal, akinek tényleg szívből tudnám adni.
1. Szeretném Beának visszaadni. Lehet ilyet? A már fentebb említett okokból, előszőr rá gondoltam.
2. Aztán Siccikének is nagy örömmel továbbítom. A Vegagyerek volt az első blog, amire föliratkoztam rendszeres olvasónak és ha meglátogatjátok, szerintem tudni fogjátok, hogy miért.
3. Gitta nagy felfedezés volt számomra. Még nézni is öröm színes kompozícióit.
4. Zsének, akire most akadtam rá.
5. Trinitynek, mert nagyon tetszenek a fotói, főleg annak színei.
6. Adnám még Virginie-nek, csak akkor le kéne fordítanom az egészet franciára.
7. No és ha tudnék spanyolul normálisan és nem olasztudásomból kellene kitalálnom a receptjeit, akkor adnám a Dieta Seignalet blogon szereplő receptek gazdájának.

Növényi tejek

Még régebben olvastam ezt a bejegyzést a Tejmentes élet c. blogon és igen hasznos lehet annak, akinek gondot okoz megvásárolni a növényi tejeket. Persze van ahol mósodítani kell, mert pl. malátát Seignalet diétát követő ember nem fogyaszthat. A recepteket egyébként még nem próbáltam ki, de ha nekirugaszkodom egyszer, biztosan közzé teszem.

Rizsliszt

Réunion szigetén voltunk egy hónapig, majd beszámolok róla, de nem erről szeretnék írni most.
Több mint egy napot kellett repülőznöm ahhoz, hogy rájöjjek nem mindegy milyen rizslisztből készülnek a receptjeim. Történt ugyanis, hogy karácsonykor mindenki kivette részét az előkészületekből és mivel a "tiramisum" húdetutijólsikerült, anyósom meg kávésdesszert mániás, rám jutott a desszert készítés feladata. Loholtunk is rendesen párommal, hogy rizsliszet kapjunk a piskótához. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen komplikált művelet lesz. Végül az Asiastore nevezetű szupermarketben kaptunk is riszlisztet. Ragadt, nyúlt és még folytathatnám a felsorolást, de a szokásos laza piskótám semmi esetre sem jött össze.
Szóval minden itt található recepthez az ABO MILL rizslisztet használom. Nem akartam reklámozni semmit sem,de...
No és persze arra is gondoltam, hogy a lisztben található keményítő lehet az oka és akkor loholtam, futottam, kerestem még egy nagyot és vettem keményítő nélküli úgyszintén kínai rizslisztet. Nem az volt a gond! Csak azért írom le mindezt, mert láttam kínai élelmiszerboltban azóta itthon is és más receptekhez biztos nagyon jó, de az enyéim nem evvel lettek kikisérletezve.

Réunion - Piac

Azt hiszem a képek magukért beszélnek...