...egy kis kórtörténetA betegség először 2000 decemberében jelentkezett, egyik szemére megvakult. Akkor asszem éppen Párizsban élt és egy szemészeti klinikára vitték. Ott persze nem találtak semmit. Elvileg minden rendben volt a szemével így aztán kortikoidot kapott. Vissza is nyerte a látását. Akkor már megemlítették, hogy lehet ez SM.
A következő shub 2001 szeptemberében volt, az egyik karja kvázi érzéketlenné vált és nem bírta a mozgását sem koordinálni. Még mindig nem lehetett kimutatni az SMet, de ismét megemlítették neki és a kortikoid újfent hatásosnak bizonyult.
Ekkor már utána nézett a betegségnek és mivel már akkor sem volt feltétlen híve a hivatalosan vett orvostudománynak jó fülekre talált nála egy kis vidéki orvos ajánlása, miszerint jól tenné ha elolvasná Dr. Jean Seignalet könyvét és legalább a tehéntejet és -termékeket mellőzné az étrendjéből.
Ezt mondjuk úgy meg is tette. Azért voltak kivételek, ritkásan fogyasztott vajat például süteményeket avval készített, no és persze néha egy kis compte. Ez utóbbinak én sem tudnék ellenálni asszem, főleg ha nem is biztos, hogy beteg vagyok.
Így aztán shubjai nem is voltak, de kb. 4-6 havonta jelentkeztek apróbb problémák, mint bizsergés a végtagokban, vagy emlékszem egyszer nem tudta a jobb kezét használni
(lévén egyetemen tanít elég érdekes lehetett, ahogy macskakapart a táblára), másszor meg beszűkült a látása. Ezeket a kisebb tüneteket mindig sikerült kikúrálni a 3 különböző dózisban adagolt "dilu vac genhevac" b neveztű homeobogyókkal és a superoxilase névre hallgató antioxidás hatású étrendkiegészítővel.
Aztán 2007 nyarán ellátogatott hozzán bátyja, akit akkor már több mint 5 éve, hogy nem látott. Hervé sosem járt Magyarországon és szeretett volna megismerkedni a magyar konyha ízvilágával.
Hát uccu neki, Eszter főz. Volt itt minden. Meggyleves, pörkölt nokedlivel és tejföllel, túróscsusza, csúsztatott palacsinta,... Persze leginkább salátákat és gyümölcsöt ettünk a kánikulára való tekintettel, de rengeteg tejes dolog is készült. Baptiste ekkor döntött úgy, hogy hagyja az egészet a fenébe, hisz akkor nem is volt biztos, hogy beteg, fogalma nem volt róla mi lenne, ha megint úgy enne mint régen. Én bevallom őszintén nem is foglalkoztam a témával, mármint az SMmel. Egyáltalán nem vettem komolyan, azt sem tudtam mi fán terem és nem is nézem utána, lévén még kapcsolatunk elején beszélt róla egyszer. Amúgy meg már csak azért sem érdekelt, mert nem gondoltam, hogy ez bármilyen befolyással lehet kapcsolatunkra. Szerelmes voltam, mint a nagyágyú és vagyok a mai napig. Mindamellet a férjem a legjobb barátom is.
Szó ami szó. Egyik este mikor a Sétatéren nyomták a fesztiválon, Baptiste felhív, hogy nagyon berúghatott, mert duplán lát és ez milyen vicces. Ja. Másnap mikor a szemébe (ill. szemeibe) próbáltam nézni, bajosan sikerülhetett volna. Felhívtam rá a figyelmét, hogy finoman szólva is kancsal. Az egyik szeme úgy gondolta, hogy akkor ő most nem mozog. Ha totál elfordította a fejét jobbra és így a bal szemével is jobbra kellet néznie, akkor sikerült normálisan látnia.
Még azért elmentünk balatonra, aztán Pesten fölraktuk Hervét a gépre, majd visszaindultunk Pécsre és NEKEM KELLETT VEZETNEM. Ááááááááááááááááááááááá. Akkor volt, hogy tíz éve kaptam meg a jogsit, de nem vezettem tán egy percet sem. Nem volt ám para. Áh. No mindegy, hazaértünk. A kancsalság nem távozott, homeo bogyó ide vagy oda. Elmenesztettem hát a körzeti orvoshoz.
(Akkor járt először orvosnál, mióta Magyarországra jött 2004ben.) Effektíve avval küldtem el hozzá, hogy adja elő az SM teóriát és kérjen beutalót a Neurológiai Klinikára. Kapott. MR plusz egy kis gerinccsapolás = diagnosztizálták az SMet. Kortikoid újfent. Hát persze. Mi más? Rendbe jött teljesen. Ill. egy vicces dolog hátra maradt. Az érintett szemét azóta a másiktól függetlenül is tudja mozgatni. ;)
2007 júliusa óta követi a Seignalet diétát. Azóta semmi. Kétszer érzett bizsergést az ujjaiban, nagyon enyhén és a szokásos homeo kúra el is mulasztotta. Néha elég fáradt vagy éppen fáj a feje. Nekem is sokszor fáj a fejem, pedig nem vagyok beteg és fáradt is elég sűrűn vagyok lévén a két gyerkőc fáradhatatlan. Ezt szoktam ám mondani páromnak is. Fáradt vagy? Na és? Én is. Ilyenkor rádöbben, hogy nincs ebben semmi nemnormális.
Egy kicsit lehet, hogy most szárazra sikerültem, de így bevezetőképpen tényszerű szerettem volna lenni.
Folyt. köv.
