15 éve
2010. március 18., csütörtök
Que ton aliment soit ton seul médicament...
... azaz "Hogy ételed legyen egyetlen gyógyszered." mondta Hippokratesz.
Mért nem teszek fel recepteket mostanában?
Nem a lustaság az oka. Bár betudhatjuk annak is, mivel a munkából hazaesvén totál leeresztek. Persze szigorúan csak addigra, mire a gyerekek már ágyban vannak. Hozzá kell tennem, hogy a munkám szuper, élvezem és míg a srácokkal vagyok pörgök ezerrel, térülök-fordulok, nem érzem a fáradtságot.
Azt hiszem az első hospitálás alkalmával már eldőlt bennem, hogy mivel szertnék később foglalkozni, csak nem fogalmazódott meg konkrétan, szavakban. Történt ugyanis, hogy Pécsett az Éltes Mátyás Iskolában voltam hospitálni és találkoztam egy csodagyerekkel. Azóta is előttem van az arca. Nem is értettem mit keres ebben az iskolában, csak sejtem, hogy halmozottan hátrányos helyzete miatt került oda. Remélem azóta sikerült tehetségét kamatoztatnia.
Lépjünk tovább.
No történt még az is, hogy úgy egy hónapja a számítógépünk elhalálozott. Újjáélesztették, de nem sikerült minden adatot megmenteni, lásd pl. a fotóimat. No és persze azért egy párszor még formatálni kellett, mivel a "szakszerű" ujjáélesztést követően kb. kétnaponta tetszhalált imitált. Ugyanakkor a fényképezőgépem is immáron bemondta az unalmast, de mivel ragaszkodom hozzá, elviszem javíttatni. Szeretném hinni, hogy megmenthető. Találtam is egy szimpatikus helyet Pécsett, oda el is viszem hamarosan a gépet.
Mindamellett ez igen mellékes is, mert mióta dolgozom (nem egész két hete) férjem főz esténként, ami nem azt jelenti, hogy nem eszünk finomakat (bár általában nem sok ideje marad a két lurkó mellett a konyhában tüsténkednie), de ő aztán pláne nem nézi, hogy mely összetevőből mennyit tesz az adott ételbe. Nekem is ezt volt a legnehezebb megszoknom, mikor elkeztem a blogírást, mert ugye mégsem írhatok olyan recepteket, hogy tegyünk bele némi ilyet, némi olyat, egy kevés ezt-azt,...
Lényeg a lényeg, ne haragudjatok, de azt hiszem ezentúl ritkábban fogok tudni előrukkolni valamivel. Van néhány recept a tarsolyomban, de eleinte nem lesznek hozzá képek . :(
Azt hiszem az első hospitálás alkalmával már eldőlt bennem, hogy mivel szertnék később foglalkozni, csak nem fogalmazódott meg konkrétan, szavakban. Történt ugyanis, hogy Pécsett az Éltes Mátyás Iskolában voltam hospitálni és találkoztam egy csodagyerekkel. Azóta is előttem van az arca. Nem is értettem mit keres ebben az iskolában, csak sejtem, hogy halmozottan hátrányos helyzete miatt került oda. Remélem azóta sikerült tehetségét kamatoztatnia.
Lépjünk tovább.
No történt még az is, hogy úgy egy hónapja a számítógépünk elhalálozott. Újjáélesztették, de nem sikerült minden adatot megmenteni, lásd pl. a fotóimat. No és persze azért egy párszor még formatálni kellett, mivel a "szakszerű" ujjáélesztést követően kb. kétnaponta tetszhalált imitált. Ugyanakkor a fényképezőgépem is immáron bemondta az unalmast, de mivel ragaszkodom hozzá, elviszem javíttatni. Szeretném hinni, hogy megmenthető. Találtam is egy szimpatikus helyet Pécsett, oda el is viszem hamarosan a gépet.
Mindamellett ez igen mellékes is, mert mióta dolgozom (nem egész két hete) férjem főz esténként, ami nem azt jelenti, hogy nem eszünk finomakat (bár általában nem sok ideje marad a két lurkó mellett a konyhában tüsténkednie), de ő aztán pláne nem nézi, hogy mely összetevőből mennyit tesz az adott ételbe. Nekem is ezt volt a legnehezebb megszoknom, mikor elkeztem a blogírást, mert ugye mégsem írhatok olyan recepteket, hogy tegyünk bele némi ilyet, némi olyat, egy kevés ezt-azt,...
Lényeg a lényeg, ne haragudjatok, de azt hiszem ezentúl ritkábban fogok tudni előrukkolni valamivel. Van néhány recept a tarsolyomban, de eleinte nem lesznek hozzá képek . :(
2010. március 16., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
