Bevallom, nagyon meglepődtem. Nem voltak ilyen nagyratörő vágyaim, de jól esik az elismerés; főleg Beától. Miért? Mert mióta először jártam nála olvasgatni, rendszeresen visszatérek. Megérintenek az írásai, gondolkodásra késztetnek. Még akkor is, mikor félelmeiről, rosszabb pillanatairól mesél, nyugalom sugárzik soraiból, egyensúly és összhang. Akarva-akaratlam is összehasonlítom gondolatait betegségéről és a gyógyulásról a sajátjaimmal és Baptistéival is. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen ugyanazt az ösvényt járjuk, csak másképp fogalmazzuk meg. Mondhatnám azt is, hogy míg nem olvastam blogját, nem fogalmazódott meg bennem ez semmilyen formában és most sem biztos, hogy szavakba tudnám önteni, de az érzés azt hiszem ugyanaz. Ha az ember képes arra, hogy megtalálja saját nyugalmát, hogy békesség legyen a lelképen, hogy az Élettel egyensúlyban legyen, ne az legyen fontos, ami nincs, hanem ami van és ami még lehet, akkor mindenre képes, de az legalábbis biztos, hogy boldogan él.Hogy mennyire vagyok kreatív, azt nem tudom. Sokmindent készítek kétkezi munkával, szeretek pepecselni. Erre mostanában nemigen jut időm, vagyis nem szakítok rá. Blogom célja egész egyszerűen a segítség nyújtás. Szerettem volna tapasztalataimat megosztani bárkivel, akinek szüksége lehet rá és aki érdekődő, nyitott az új dolgok iránt. Szeretném, ha Seignalet-t megismernék itthon is. Bár hozzá kell tennem, nem tartom csodaszernek. Az embernek mindenekelőtt hinnie kell önmagában, ott kell keresnie a gyógyulást.
Na, de térjünk is vissza erre a blogdíjra.
A díjat tovább kell adni és a szabályok a következők:
1. meg kell köszönni a díjat annak aki gondolt rám és küldte,
2. a logót ki kell tenni a blogomba,
3. be kell linkelni azt akitől kaptam,
4. írni kell magamról 7 dolgot,
5. tovább kell adni a kitüntetést 7 blogtársamnak,
6. be kell linkelnem őket,
7. megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Magamról:
1. Nem szeretek magamról beszélni: azt hiszem ez az egyik oka, hogy eddig nem írtam meg ezt a cikket.
2. A legnagyobb kincsem, hogy szeretek és szeretve vagyok.
3. A "szakmámat" is szeretem, pedig mikor nekiindultam az egyetemnek még nem tudtam hova tartok. Abban az egyben voltam biztos, hogy nyelvekkel, kultúrákkal kell foglalkoznom. Mostmár azt is tudom, hogy a legnagyobb öröm, ha ezt más is megtanulhatja tőlem.
4. Szeretem, ha a két kezem magától alkot, gondolkodás és koncepció nélkül.
5. Nagy szívfájdalmam, hogy nem tanulhattam rajzot és zenét.
6. Szeretek főzni, de azt hiszem ezt már sejtitek és utazni.
7. Jó lenne, ha kevésbé lennék türelmetlen és ha több önbizalmam lenne.
Kinek adom tovább?
Na ez az a rész, amin sokat agyaltam és nem biztos, hogy lesz itt 7 név. Nem azért, mert nem lenn ennyi erre díjra érdemes, blog, hanem mert nem vagyok egy nagy navigáló és még nem találkozam ennyi olyannal, akinek tényleg szívből tudnám adni.
1. Szeretném Beának visszaadni. Lehet ilyet? A már fentebb említett okokból, előszőr rá gondoltam.
2. Aztán Siccikének is nagy örömmel továbbítom. A Vegagyerek volt az első blog, amire föliratkoztam rendszeres olvasónak és ha meglátogatjátok, szerintem tudni fogjátok, hogy miért.
3. Gitta nagy felfedezés volt számomra. Még nézni is öröm színes kompozícióit.
4. Zsének, akire most akadtam rá.
5. Trinitynek, mert nagyon tetszenek a fotói, főleg annak színei.
6. Adnám még Virginie-nek, csak akkor le kéne fordítanom az egészet franciára.
7. No és ha tudnék spanyolul normálisan és nem olasztudásomból kellene kitalálnom a receptjeit, akkor adnám a Dieta Seignalet blogon szereplő receptek gazdájának.
